15.rész

Lassan letelik a két órás koncert, és mi még mindig nem vagyunk kimerültek. Ugrándozunk a lehulló lufik között, míg Taeyangék a búcsúdalt éneklik. Mint ahogy az lenni szokott, a Fantastic Baby-t játssza a YG Band, amire az iKON is a színpadra jön, hogy elbúcsúzhassanak majd a New York-i közönségtől. Amint megpillantottam Bobby mosolygó arcát, melegség járta át a szívem, ahogy ránéztem, és hogy láttam, mennyire boldog. Fogalmam sincs milyen gondolattól vezérelve, de oda szaladtam hozzá, kézen ragadtam és a színpad közepére húztam. Meglepetten pislogott rám. Tulajdonképpen én sem tudtam miért csináltam, így hát improvizáltam. A Fantastic Baby refrénje következett, úgyhogy bátorításként tapsolni kezdtem, reménykedve, hogy veszi a lapot. Ekkor érkezik a felmentő sereg, Hansol, Soomin és még két táncos személyében, akik szintén tapsolni kezdenek, majd Soo megragadja Hanbint és jelez neki, hogy kezdjen el táncolni. A lehető legidiótább pózokat veszi fel minden egyes ütemnél, de a közönség élvezi, és Bobbynak is leesett, hogy mit akartam.

Öt perc múlva, már felsorakozva állunk egymás mellett, előttünk a Big Bang, mögöttük az iKON, balról és jobbról pedig mi. Jiyoung megköszöni a rajongók szeretetét és támogatását, addig mi megfogjuk egymás kezét. A BB leadere megpördül, és most a mi munkánkat köszöni meg, mire mi egyszerre emeljük fel kezeinket a magasba. Hatalmas vigyor terül el az arcomon és ezt csak még szélesíti az, ahogy a VIP-k sikítozni kezdenek. Ekkor veszem csak észre a szemem sarkából, hogy nem Donghyuk apró kezét szorongatom, hanem Jiwon férfias, meleg kezét. Nyálamat azonnal félrenyelem, és köhögni kezdek, amire ő ijedten néz rám, de mikor jelzek neki, hogy semmi bajom, nagy nehezen visszafordul, és újra vigyorogni kezd.

-Jól vagy? –szalad utánam, miután befejeződött a koncert. Kezét csupasz vállamra teszi, és ha még eddig nem volt verítékes a testem, na most az lett. Bobby érintése felébresztette a vulkánt bennem. Lángolni, égni kezdett a testem. Hihetetlen, hogy mennyire hiányzott az érintése… Állj! Miket nem gondolok?!  -Hyunji?

-Mi? Ja, igen. –vigyorgok idétlenül. –Csak félrenyeltem. –vakarom meg tarkóm. Erre csak biccent egyet és elindul az öltözőjük felé.

Az agyam azonnal beindul: miért ne gondolhatnék arra, hogy hiányzott az érintése? Miért kell leállítanom a gondolataimat és hazudnom önmagamnak? Tudom, hogy ezt normál helyzetben nem tenném meg, de a testem tele van adrenalinnal, és egyszerűen nem engedelmeskedik nekem.

Mellettem van egy eldugott, sötét kis folyosó. Azonnal cselekszem.

-Jiwon.

-Hm? –fordul meg rögtön. Hozzám közelebb lévő karjánál megragadom, behúzom magam után a folyosóra, olyan távolra, amennyire csak tudom és neki lököm a falnak. Háta visszapattan egy aprót, de nincs ideje felszisszeni, nem hagyom. Átkarolom nyakánál fogva és megcsókolom. Ahogy mellkasom az övéhez nyomódik, érzem, hogy megakad a lélegzete. Finoman csókolok, érzékien, közben óvatosan hajába túrok és egy kicsit meghúzom neki. Halványan gyors, szapora szívverését is érzem. Legszívesebben felnevetnék kínomban, hogy ha ilyen hatással vagyok rá, akkor miért nem lép, de ehelyett, csak egy utolsó puszit nyomok ajkaira, majd boldog mosollyal hagyom ott a sötétben. Igen, tudom, ez most gonosz volt, de egy az, hogy megérdemelte, kettő, rohadt jól esett. Egy kicsit talán még fel is izgatott. Nem tudom, mi járhat a fejében, de ha azt látom rajta, hogy kezd egy kicsit változni, akkor még egy párszor eljátszom ezt vele. Azt hiszem az after partyn bedobom magam.

Az öltözőkben hatalmas üdvrivalgás fogad. Mindenki örvendezik, hogy hibátlanul koncerteztünk. A saját gondolataimat nem hallom, nemhogy azt, mit mond Jiyong valahol a tömeg közepén. Hirtelen Seungri felpattan az egyik táncos hátára és elüvölti magát, hogy hallgassunk, a mester szólni kíván, mire az idősebb egy jól irányzott csapással jutalmazza a lapockáin. Ekkor nyílik az ajtó és lép be rajta Bobby. Arca azonnal elvörösödik, amint rám néz. Király vagyok! Talán még a szarvacskáim is kibújtak a fejbúbomon.

-Hogy mit csináltál? –lép ki Soomin a fürdőszobából, testét törölközőjével takargatva, de a hirtelen mozdultatoktól lecsúszik róla.

-Tűnj már el! –sikítom és hozzá vágom az egyik párnámat.

-Ne már, ez fontos! Beszéljük meg! –kapkod a textil széle után, majd mikor összeszedi magát, rávetődik az ágyra és árgusszemekkel kezd el vizslatni.

-Mindjárt bepisilek. –vihogok őrült barátnőmön, aki megjátszva az eredetinél is ostobább szerepét, teszi keresztbe lábát és pislog bambi szempillákkal. Nagy nehezen megnyugszom és most már kipirult arccal, de valamilyen szinten büszkén jelentem ki neki még egyszer. –A koncert után lekaptam Bobbyt. –jelentem ki határozottan, aztán hátradobom magam az ágyon, hirtelen felsikítok. Soomin akkorát ugrik mellettem, hogy majdnem mellé ül. Arcom teljesen vörös lehet már, ajkaimat lassan véresre harapom. –El sem hiszem, hogy megtettem. Tudod milyen jó érzés volt? –pattanok fel, ám ekkor olyan hangosat koppan a fejünk, hogy én azonnal vissza is dőlök, Soo pedig a két ágy között, a földön köt ki. Fülsüketítő nevetés közben tápászkodunk vissza mindketten ülőhelyzetbe. Barátnőm mosolygós arccal próbálja komolyra fordítani a szót.

-Szerinted hogy fog viselkedni a bulin?

-Őszintén? –bólint. –Lehet, el sem jön. –fogom hasam a nevetéstől.

-Nyissátok már ki! –halljuk meg az ajtó mögül dörömbölni Eunah-t. Kettőnk közül nekem kellett ajtót nyitnom, rajtam volt több ruha. Óvatosan kikukucskálok a résen, nincs-e valahol fiú, nem szeretnék meglepetést, majd beinvitálom a már teljes egészében puccba vágott lányt. –Mondd azt, hogy rajtad azért van fehérnemű, mert eddig jutottál a felöltözésben.

Visszaszaladok, hogy megnézzem Soomin hol tart. Eunah tuti kiakad, hogy sehol sem tartunk.

-Nyugi, már fürödtem. Csak nem tudtam dönteni mit vegyek fel.

-Soo?

-Itt vagyok. –jelenik meg kezében egy fésűvel, és már rajta is melltartó és bugyi van.

-Miért gondoltam azt, hogy egyszer az életben, időben elkészültök? –sóhajt fel. –De mivel ismerlek titeket, hoztam magammal valakit.

-Valakit? –kérdezünk vissza egyszerre. A sötét hajú lány előhúzza háta mögül régi cimboránkat, a pezsgőt. Elkerekedett szemekkel nézünk hol a lány szemébe, hol az üvegre, közben idétlenül, sejtelmesen vigyorgunk.

-Te be akarsz rúgni? –kérdezi Soo, miközben poharak után kutat.

-Hát figyelj… Egy, meg kell ünnepelni a ma esti koncertet. Kettő, nem vinnénk túlzásba. Három, egyszer élünk nem?

-A negyedik, amire innunk kell, az az, hogy Hyunji lekapta Jiwont.

-Mi van? –sikkant fel Eunah. Fejcsóválva állok fel és öntök mindenkinek egy pohárral, majd neki is elmesélem a történteket.

Azok után, hogy visszatettük Eunah leesett állát a helyére, neki állhattunk a készülődésnek. Nagy nehezen sikerült rávenniük a lányoknak, na jó, elég könnyen ment nekik, hogy valami egészen merészet húzzak fel magamra. Egy tűzpiros pánt nélküli koktélruhát adtak rám, fekete platformos magassarkúval. Soomin begöndörítette a hajam, így az loknikban hullott a vállamra, hátamra. Szemeimre minimális festék került, éppen hogy csak ki lettek húzva, ellenben a számmal, amit a lehető legjobban kihangsúlyoztunk. Vörös rúzst kentem az ajkaimra. Eszméletlenül néztem ki. Mintha nem is én lettem volna. Bombázó voltam. A bejárati ajtó mellett lévő falra ragasztott tükör előtt mindhárman megálltunk, lőttünk magunkról néhány képet. Mindegyikünkön ugyanolyan mini ruha volt, csupán színeikben különböztek. A szexis képek után jöhettek az őrült, vicces pózolások. Kellő mennyiségű alkohol volt már bennünk, hála cimbinknek, a pezsgőnek, amit amúgy egyikünk se nagyon szeret, de a célt szentesíti az eszköz ugyebár…

-El fog jönni?

A két lány egymásra néz, elvigyorodnak, majd Soo megszólal: -Hanbinnal megbeszéltem, hogy adjanak Bobbynak piát, hogy oldódjon fel és ne feszengjen a közeledben. Azzal mondjuk nem számoltunk, hogy te ilyen merész húzással állsz elő, de azt hiszem még ennek ellenére is jönni fog.

-Sőt, szerintem pont ezért még örömmel is fog inni. –nevet fel Eunah. Összeszorítom ajkaimat, majd orromon keresztül kiengedem a magamban tartott mély levegőt. –Gyere, induljunk. –kézen fog és kivezet a szobánkból, amit Soomin azonnal be is zár. Ebben a pillanatban nyílik a mellettünk lévő ajtó, és az egész iKON lép ki rajta, köztük Bobby is. A srácok eszméletlen jól néztek ki, illatuk azonnal elnyomta a miénket és megtöltötte a folyosót. Testemben a hormonok száguldozni kezdtek. Itt még baj lesz…

De Jiwon…na ő vitte a pálmát most is. Egy egyszerű sötétebb farmer nadrág volt rajta, meg egy sima fehér ing, ami megfeszült a testén, és alig volt begombolva. Izmos mellkasa kikandikált a felsője mögül, én pedig komolyan azt hittem, hogy menten szörnyethalok. Az hagyján, hogy ittam és emiatt nem bírok már magammal, de rátesz egy lapáttal az is, hogy ez a félisten itt előttem rám emeli tekintetét és úgy néz, hogy a bugyim nedvesedik tőle.

-Ejha lányok, kitettetek magatokért. –dicsér meg minket B.I. Barátnője szexisen mellé sétál, füléhez hajol, suttogni kezd és innen érzem még én is, hogy a fiú agya teljesen elködösült. Azt hiszem, nem sokáig fogjuk őket a köreinkben tudni.

Mivel egyik lány sem reagál a dicséretre, én nyitottam ki a számat: -Ti sem panaszkodhattok. –erre mindegyikük csak mosolyogni kezd, majd egyszerre indulnak meg, én viszont ott maradok Jiwonnal szemben, lefagyva. Vadítóan szexi ajkait féloldalas mosolyra húzza, szemeiben valamiféle különleges csillogást látok. Zavartan hol rá, hol a talajra vagy éppen a folyosó egyik szegletére kapkodtam a tekintetem. Nem voltam felkészülve arra, hogy kettesben maradok vele. Most arra vár, hogy magyarázkodjak? Fogalmam sincs, mit mondhatnék.

-Jiwon, én… -kezdtem bele a magyarázkodásba, de ő félbeszakított.

-Kib*szott szexi vagy. –jelentette ki nemes egyszerűséggel, az én lábaim meg abban a pillanatban a földbe gyökereztek. Ajkaim elváltak egymástól, és fogaim közt kezdtem el beszívni a levegőt. –Annyira…ahh istenem. Miért kell minden pillantásoddal beindítanod? –a semmiből termett előttem és kapott a tarkómhoz. Ujjai perzselték a bőrömet. Arcát az enyémhez közel, nagyon is közel tartotta. Forró leheletét ajkaimon éreztem.

-Mennyit itattak veled? –életem legbénább dumájával rukkoltam elő, de ebben a pillanatban csak ez jutott az eszembe. Totál le voltam blokkolva. Kissé elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy kényelmesen egymás szemébe nézhessünk.

-Nem eleget, hogy kibírjam ma melletted. Ne tudd meg milyen nehéz megállni, hogy ne harapjak rá a nyakadra, ne nyaljam végig az állad és ne csókoljalak meg.

-Miért csinálod ezt?

-Az enyém vagy! Senki másé! –a kérdésemre nem válaszolt, helyette inkább derekamnál fogva átölelt és a többiek után mentünk. Bobby keze mindvégig rajtam volt, még akkor is, amikor utolértük a többieket. Nem foglalkozott azzal, hogy ki látja és ki nem. Még a szállodában felkapták a napszemüvegjeiket, és velünk együtt, valamint a többi táncossal és a Big Banggel felszálltunk a buszra és New York éjszakájába vetettük magunkat. Még mindig rejtély volt, hogy hová is megyünk. Senkit nem érdekelt, hogy milyen helyet találtak nekünk. Mindenkit lefoglalt a másik, kezükben valamilyen alkohollal nevetgéltek, táncoltak, már amennyire ezt a busz lehetővé tette. Míg Jiwon közvetlen a közelembe foglalt helyet, én a Soomin kezében lévő pezsgős üvegre vágytam, hogy miután meghúzom azt, leálljon az agyam a felesleges kattogásról és ki tudjak kapcsolni. Ma este nem érdekel mi lesz, jól akarom érezni magam, és egy másodpercet sem akarok a Bobby viselkedésével kapcsolatos gondolataimra gondolni. Míg kiittam az üveg alját, rájöttem mi is igazából számomra Jiwon. Ő a gyönyöröm és a gyötrelmem egyszerre, egy személyiségben.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de már a zenére ringattam csípőmet, mellettem két barátnőmmel. Nem csak az amerikai srácok, hanem a társaink hímnemű tagjai tekintetét sem tudtuk levakarni magunkról. A klub ahová jöttünk, egy óriási épület. A legfelső szintet teljesen kibérelték a számunkra, ennek ellenére mi mégis a hatalmas embertömeg kellős közepén éreztük magunkat a legjobban. Teljesen felszabadultnak éreztük magunkat, semmi sem számított. Nagyon örülök, hogy nem lett megosztva a rajongókkal hová megyünk, különben most mindenkinek figyelnie kellene, mit tehet és mit nem.

A fiúk valahol a pult körül kóvályoghattak, mi nem akartunk most még inni, úgyhogy a táncnál maradtunk. Sokan csatlakoztak hozzánk, de volt, aki inkább a kis fotelekben való társalgánál voksolt. A hangfalakból hirtelen megszólalt az egyik kedvenc számom, aminek annyira megörültem, hogy ugrándozni és sikítozni kezdtem a lányoknak. Ahogy a szám kezdett felgyorsulni, úgy kezdtem koncentrálni csak a ritmusra. Sokszor táncoltam már erre a számra a próbateremben, így azokat a mozdulatokat vetettem be most is. A szememet hosszabb ideig csukva tartottam, tényleg csak a bensőmre figyeltem.

-Látom nem bírsz magaddal. –hallom meg fülemhez nagyon is közel mély, szexi, dörmögő hangját. Azonnal megpördülök, hogy szemébe tudjak nézni. Testét ő is a ritmusra mozgatja, alsó ajkát beharapva. Önkívületi állapotba esek, és én is beharapom számat. Meglepődve tudatom magammal, hogy semmiféle félelmet, vagy parát nem érzek a közelében. Bátornak érzem magam, feltüzeltnek.

-Jiwon… -sóhajtom, mire egyszerre lépünk egymás felé. Karjaimat átfonom nyaka körül, ő sajátját a csípőmre, már-már a fenekemre simítja. Egyikünkben sincs kétely, mindketten ugyanazt akarjuk.

A másik ajkát a sajátunkon.

Megszűnik a világ, mikor ott, mindenki között, nem foglalkozva ki mit szól, megszünteti a távolságot köztünk, és ajkaimat kezdi vadul falni.