16.rész

Míg kezeivel erősen markolász és simogat, addig szájával finom puszikat ad az enyémre. Nem használja nyelvét, arra vár, hogy én lépjek. Ujjaimat hajába fúrom, és egy kicsit meghúzom, aztán nyelvemmel óvatosan végig simítok alsó ajkán. A hangos zene ellenére is hallom, ahogy felmordul. Készségesen nyitja szét ajkait, én pedig abban a szent pillanatban befurakodok, és máris táncra hívom nyelvét. Lassú, majd egyre gyorsabb mozdulatokkal gabalyodunk össze és érzem, hogy az eddig is nedves bugyim még nedvesebb lesz. Bobby keze eközben lejjebb csúszik a csípőmről. Simogatni, markolgatni kezdi fenekem, mire én is felnyögök. Belemosolyog a csókunkba. Felfedezőútját továbbfolytatja, lecsúsztatja jobb combom külső részére, amit csak a vékony harisnya fed, így sokkal jobban érzem érintése forróságát. Kezét lejjebb vezeti, majd elindul befelé, és amikor egyik ujja hozzáér a bugyimhoz, vagyis tulajdonképpen hozzám, szemeim kipattannak, két kezemet mellkasának támasztom és ellököm magam tőle olyan erővel, hogy mindketten a mögöttünk lévő embernek ütközünk. Értetlenül pislog rám, kezét pedig olyan pózban hagyja, ahogy az imént volt. Egyikünk sem kér bocsánatot a mögöttünk lévőtől, csak bámuljuk a másikat. Egy lépéssel közelebb jön hozzám és a nevemen szólít, mire én, mint egy idióta fogom magam, és elviharzok onnan.

Észre sem vettem, de szerencsére a lányok eltűntek mellőlem, így bízhatok abban, hogy nem láttak semmit.

Tulajdonképpen fogalmam sincs mi bajom lett. Megijedtem volna? Túl gyors volt ez nekem?

-Az Istenit! –motyogom magamban. Hihetetlen, hogy itt hagytak! Ha megtalálom azt a két jó madarat, leszedem a fejüket a helyéről. Nemhogy kimentettek volna…

Ide-oda kapom a fejem, de nem találom őket, így hát a pulthoz igyekszek, hátha a fiúk is ott vannak, és akkor talán a lányok is.

-Hyunji! –hallom meg nevem.

-Nahát, szia! –örülök meg az ismerős arc láttán. Átfurakodok a tömegen, majd a mellette lévő üres széken helyet foglalok. –Hát te csak így egyedül?

-Hát látod. –nevet fel. –Mit iszol? –kérdezi, mire én az előttünk lévő polcot kezdem átnézni, amin sorakoznak az alkoholok.

-Gintonicot. –fordulok vissza hozzá. Míg ő kikéri nekem az italt, az előtte sorakozó poharakat számolgatom. –Nem sok ez egy kicsit?

-Még el sem kezdtem. Úgy nézek ki, mint aki be lenne rúgva?

-Egyáltalán nem.

-Na látod. Majd veled. –kacsint rám.

-Akkor közlöm veled, sok kell ahhoz, hogy olyan állapotba kerüljek.

-Nagyszerű, mert nekem is. –emeli fel poharát, majd gondolkodóba esik.

-Mi van?

-Mire igyunk? –vakarja meg tarkóját.

Visszatesszük mindketten a poharunkat, államat kezdem dörzsölgetni. –Miért nem iszunk a koncertre?

-Á, az unalmas, ennél többet vártam tőled.

-Na kapd be. –lököm meg egy picit. Mindketten felnevetünk.

-O…ó –kezd el ficánkolni a széken. –Megvan! –érdeklődve figyelem és várom, hogy végre kinyögje, de ő csak vigyorogva tapsikol, hogy mennyire zseniális, amiért ő jött rá előbb. Váratlanul lefagy és bámulni kezd. –Van szerelmi bánatod egyáltalán?

-Komolyan erre akarsz inni? –kérdezem vigyorogva.

-Ettől lehet a legjobban berúgni, már ha van ilyen problémád. Bár egy ilyen gyönyörű lánynak mind a tíz ujjára akad egy pasi.

-Gondolod. –nevetek fel. –Na, akkor iszunk?

-Tudod, hogy így kirúgunk a hámból ugye?

-Sejtem. –kuncogok a bajszom alatt, majd kezébe nyomom a poharát és a sajátomat is megfogom.

-Akkor igyunk a hálátlan nőkre, már bocs… -húzza össze magát a nézésemtől.

-Akkor igyunk a beszari férfiakra! –emelem poharam.

-Hé! –orrát megemelve folytatja. –Én kimondottan bátor vagyok.

-Inkább igyál. –tolom szájához a poharat, így végre megízlelhetem az italomat. Miután mindketten bőséges mennyiséget döntöttünk magunkba, letesszük a poharainkat. Vigyorogva, szerintem egyikünk sem tudja, hogy tulajdonképpen mégis min, egymást nézzük. Most látom csak, milyen helyes. –Szóval a nagy Lee Hansolnak szerelmi bánata van?

-Tudom, lehetetlennek hangzik, de nálam is előfordul az ilyen. Hiába vagyok egy irtó szexi, kedves, vicces, elragadó pasi, mégis elhagynak. Pedig tökéletes vagyok.

Mondandója után alig bírtam fent maradni a széken, annyira nevettem. Olyan hevesen magyarázta, olyan átéléssel, hogy egy pillanatra komolyan elhittem neki.

-Ugyan Hansol, ismerlek. Nem véletlenül emlegetnek téged Donyval együtt.

-Most ezt miért mondod? –vágja az ártatlan fejet.

-Az a hír járja, hogy elég sok lány megvolt már nektek. Meg hogy ti inkább az egy éjszakás kalandok hívei vagytok. –tátott szájjal mered rám, mint aki megsértődött.

-B*szki, erre innom kell. –majdnem beborul a pult túloldalára, úgy telleget a kiszolgálónak. –Most rövidet iszunk. –jelenti ki, én pedig kegyesen elfogadom a parancsot. –Még hogy én…hát ilyet. –motyogja maga elé, közben fejét tekergeti.

-Tényleg ezt beszélik. Miért, nem igaz?

Miután megnyugodott, hogy megkapta a megérdemelt rövidjét, visszaül és felém fordul.

-Csak egy része.

-Hallgatlak… -húzom fel egyik szemöldököm, mire ő is ugyanazt teszi. –Gyökér. –nevetek fel.

-Az tény, hogy voltunk csajokkal, de nem olyan sokkal. –fura arckifejezése után rájöttem, hogy hazudik. Gondolom neki is feltűnt, mert azonnal javította magát. –Jó igen, aki benne volt az megvolt. Na, hát ebben nincs semmi szégyellnivaló.

-Ja, az nincs. De így már értem miért van szerelmi bánatod. –röhögöm ki szerencsétlent. –Folytasd nyugodtan, hallgatlak.

-Te most gúnyt űzöl belőlem.

-Én? –játszom meg magam. –Soha!

-Tudod mit? –löki el magát és megfordul a székkel. A tömeget pásztázza, keres valakit. Kis idő múlva integetni kezd valakinek. Én is megfordulok, és ekkor látom, hogy a táncoló emberek közül Dony sétál felénk.

-Csá! Mi van haver? –pacsizik le Hansollal, majd rám pillant. –A szentségit, Hyunji de jól nézel ki. Az előbb Soot is meg akartam dicsérni, de a pasija elhúzta valahová.

-Kösz. Miért érzek féltékenységet a hangodban? –vonogatom szemöldököm. Fintorogva ül le egy székre.

-Nem érzel féltékenységet. Teljesen nyugodt vagyok. Egyszer úgyis az enyém lesz. –vigyorog büszkén, mire én először azt se tudom, hogy reagáljak, de aztán csak vállon csapom és Hansol felé fordulva jegyzem meg neki, hogy ez hülye és csak viccelődik. De a fiú nem röhög rajta.

-Komolyan mondja? –akadok ki. –Mi van? –pördülök vissza Donyhoz.

-Most mi van? Tök csinos, miért ne akarnám magamnak?

-Mert barátja van?

-Mielőtt egymásnak esnétek, térjünk vissza az eredeti témánkhoz. –szól közbe és egy kis idő múlva már rá is figyelünk. Dony is kér magának valami italt, természetesen nekünk is, aztán belevágunk. Hansollal azon tanakodnak, hány lány volt már meg nekik, hogy hol és hogy milyen pózban. Közben én a fejemet fogom és úgy nevetek rajtuk, néha kicsit kínosan érezve magam, hogy a társaim többségéről tudom meg, hogy volt együtt ezzel a két gyökérrel, és hogy mennyire élvezték. Hiába nem akarom, végig kell hallgatnom azt is, hogy melyik volt jó és melyik nem. Könyörgöm, hogy hagyják abba, de ők ilyenkor csak egy újabb poharat tolnak elém és velem együtt isznak egyet ők is. Egyszerűen nem bírom már őket. Annyira nevetek, hogy attól félek, bepisilek mellettük. Ráadásul kezd kissé sok lenni az alkoholból. Berúgtam. Eszméletlen jól érzem magam, eszembe se jut Jiwon. Tökéletesen megvagyok nélküle.

-És veled mi a helyzet? –kérdezi Hansol. –Mi már beszámoltunk, most te jössz.

-A legapróbb részletre is kíváncsiak vagyunk, ha már mi is elmondtuk.

-Ki kérte, hogy elmondjátok? –vigyorgok.

-Hyun! –szól rám mindkettő egyszerre.

-Jó, de esküdjetek meg, hogy nem mondjátok el senkinek. –kérem meg őket. Mindketten a szívükre teszik kezüket. Kifújom a magamban tartott levegőt, majd nekikezdek. –A helyzet az, hogy mi Bobbyval…

-Tudtam! –kiált fel a fiatalabbik iker. Értetlen fejjel bámulunk rá, ezért magyarázkodni kezd. –Hát, ahogy rád néz. Félre ne értsetek, nem vagyok buzi hogy ilyeneket mondok, de a pia hatása.

-Mi van a nézésével?

-A szemével is birtokolni akar téged. –csak pislogni tudtam. –A múltkor beszélgettünk és a lányok is szóba kerültek. Természetesen nem mondta ki konkrétan kiről beszél, de részletesen leírta és a hülye is kitalálhatta volna, hogy kiről van szó.

-Szóval neked is sikerült. –röhög fel Hansol. Dony szemét forgatva tűri, majd folytatja.

-Mondtam neki, hogy ha tényleg fontos neki ez a bizonyos lány, akkor le kellene zárnia Hannával.

-Tudtál róla? –lepődök meg. Azt hittem ez hét pecsétes titok.

-Az a csaj állandóan jártatja a száját. Na mindegy. Aztán jól lecsesztem, hogy mekkora barom, meg hogy nem ártana felnőtt módjára viselkednie. Nem tudom megfogadta-e a tanácsom…

-Hát, nem igazán, de néha mintha másabb lenne. –temérdek pohár után már természetesen beszéltem a kapcsolatunkról, mindent elmesélve a srácoknak. Figyelmesen hallgattak végig, néha vigyorogva a bénázásunkon, de aztán mindig megértően pillogtak rám.

-És most mi van? –érdeklődik Hansol. –Ezért olyan furcsa a táncotokkor?

-Igen, vagyis gondolom. Fogalmam sincs, mi van köztünk. Nem is érdekel. –erre mindketten felnevetnek.

-Van egy ötletem. –lelkesedett fel Hansol. –Nem gondoltál már arra, hogy visszaad neki?

-Mire célzol?

-Jó ötlet! –ugrik meg mögöttem a fiú. –De attól félek, nem lenne képes végig csinálni.

-Dehogyisnem!

-Mi az istenről beszéltek? –akadok ki lassan.

-Féltékennyé kéne tenned őt.

-Aztán kivel? Nincs senki olyan, az exemmel meg inkább nem kezdenék ki még egyszer.

-Egy szóval nem mondtam, hogy az exeddel kellene. Az amúgy se lenne olyan ütős. Egy közeli ismerős sokkal inkább…

-Kire gondolsz? –kérdezem.

-Ú, de dög vagy! –röhög fel Dony és felettem pacsizik Hansollal.

-Hyunji, mit gondolsz rólam?

-Mi van? –röhögök fel. –Te most arra célzol, hogy veled tegyem féltékennyé Jiwont?

-Ezt most úgy mondod, mintha olyan ronda lennék.

-Nem dehogy, csak ehhez még nem ittam eleget.

-Figyelj, mindketten élveznétek.

Elgondolkodtattak a fiúk. Én is gondoltam már rá, de mi van, ha elgyengülök, és nem leszek képes végig csinálni? Mert végül is ez nem csak egy alkalom, annak úgy semmi értelme nem lenne szerintem. Amúgy meg Hansol is helyes. Nem Bobby, de tényleg helyes.

-Félek, hogy a barátságunkra menne.

-Nézd úgy, hogy ez egy baráti segítség.

Lassan megfordultam. Hátamat a pultnak támasztottam, szemmel végig pásztáztam a táncoló tömeget. El kellene fogadnom? Ah, nem tudom. Nem jó ötlet.

Az egész termet alaposan megvizsgálom. A lépcsőt is, ami felvezet a mi VIP részünkhöz, a fenti részt, ahol meglátom Sooékat a srácokkal. Tovább vezetem tekintetem, míg meg nem akad a korlátnál támaszkodó Jiwon szemeiben. A pulthoz közel eső részén, szinte felette áll és engem néz. Ujjait összefonta, arcán látom, hogy néha megrezzen az idegességtől. Szóval már most féltékeny… Rendben, akkor játszunk!

Visszapördülök, lehúzom az előttem lévő teli poharat, majd az engem bámuló Hansolra pillantok.

-Tehát, ha jól értem, nem lesz se sértődés, se semmi következménye, hogy ha tulajdonképpen használjuk a másikat?

-Nem, semmi. Élvezzük a másik nyújtotta élvezetet. –szexisen elmosolyodom, lehúzom a Hansol előtt lévő poharat is, majd előre dőlök és tarkójánál fogva megcsókolom. Nem gatyázik, azonnal visszacsókol. Ajkainkkal marcangoljuk a másikat. Isteni érzés jár át. Bizsereg a testem, de most nem csak a csóktól, hanem az adrenalintól is, és mert olyat csinálok, ami nem lenne helyes. Egyik szemem kinyitom, így láthatom, hogy Hansol csukott pillákkal élvezi a csókot. Meg kell hagyni nagyon jól csókol, meg tudnám szokni. Valamint azt is látom, ahogy Bobby a korlátot szorítja teljesen merev testtel. Tudja, hogy látom és egy cseppet sem próbálja takargatni, mennyire zavarja. 

Nagyon rossz vagyok, de kölcsön kenyér visszajár, és ettől belemosolygok a csókunkba.