17.rész +12

*Bobby szemszöge*

Olyan vad volt, hogy teljesen beindított. Azt gondoltam, miért is ne, ő is akarja, akkor lehetek merészebb. Végig simítottam gyönyörű, hosszú lábán, aztán a bugyijához nyúltam. Éppen, hogy megérintettem, éreztem, ahogy nedvesedik, ekkor úgy ellökte magát tőlem, hogy szinte fájt, amikor a mögöttem lévőnek estem. Hyunji olyan ijedten állt előttem, hogy nem tudtam, közeledjek e felé, vagy sem. Magamban szidtam magam, amiért ráijesztettem. Mégis csak léptem egyet, és bocsánatot akartam kérni tőle, de abban a pillanatban felkapta a nyúlcipőt és elfutott. Ott maradtam egymagam a táncoló tömeg között és a világ legidiótájábbnak éreztem magam. Hogy lehettem ennyire ostoba? Bár rajta is ugyanennyire látszódott, hogy akar engem, ha nem jobban. B*ssza meg!

Fogtam magam, átverekedtem magam a tömegen, és visszamentem az asztalunkhoz. Éppen felértem az emeletre, mikor Youngdon jött velem szembe.

-Jiwon! –kiáltotta el magát, majd vigyorogni kezdett. Idióta fejétől kezdett visszatérni a jó kedvem.

-Mennyit ittál már? –lépek Dony mellé.

-Eleget. –röhög fel és vereget hátba. –Most megyek a ráadásért. –indul meg lefelé, de hirtelen megáll és visszafordul. –Te figyelj már. Szólj a haverodnak, hogy egy táncra nyugodtan elengedheti velem a kis barátnőjét, abba még senki nem halt bele. –bök B.I-ék irányába. Én is feléjük nézek és látom, hogy Hanbin úgy öleli magához a kissé részeg és bolondos Soomint, mintha ő a saját tulajdona lenne.

-Ő már csak ilyen. –vonom meg vállam és ott hagyom.

Ordít a zene és még egészen távol vagyok a bandától, de már így is hallom nevetésüket. Próbálok feltűnés nélkül körbe nézni, de Hyunjit nem találom. Hová mehetett? Azt hittem, rögtön a barátnői karjába omlik, hogy aztán kisírhassa magát és elmondjon engem mindennek.

-Bobby! –kiáltják el magukat, amint meglátnak. Elvigyorodok.

-Merre jártál, már féltünk, hogy nélküled iszunk. –karol át Eunah. Viszonzom a gesztust és vele együtt támaszkodok meg az asztalon.

-Hol hagytad a barátnődet? –vonogatja szemöldökét Soomin.

-Vécén van. –hazudtam. Nem volt helyes, de bevallom kicsit félek, hogyha elmondom az igazat, Soomin a torkomnak esik és senki az égvilágon nem szedi le rólam, míg meg nem öl. –Túl sokat ivott.

-Vigyázz rá, különben… -hatalmasat nyeltem. Pont erről beszéltem.

-Haja szála sem görbül, ígérem. –B*szki. Meg kell találnom, és addig megbeszélni vele ezt az egész félreértést, amíg egyikünk sem itta túl magát, bár ennek most már úgyis mindegy. –Mindjárt jövök. –indulnék el, de Eunah nem enged, én pedig nem akarok túl nagy feltűnést kelteni, nehogy Soomin rájöjjön, hogy már történt köztünk valami.

-Igyunk már! –ordítja túl a zenét June. Mindannyian megfogjuk a poharunkat és koccintunk.

-Jut eszembe, hol van Chanwoo?

-A kis kölyök csajozik. –int fejével mögém B.I. Mikor megfordulok, látom, hogy olyan természetességgel beszélget egy stábtaggal, ahogyan én sosem tudtam. Hiába ismerem Hyunjit ezer éve és hiába voltunk anno szinte legjobb barátok, ha egy bizonyos témához érünk, nem tudok vele beszélni. Mindent tudok az én kicsi Hyunjimról, a rossz tulajdonságait, a jókat, még sem tudom megerőltetni magam, hogy kinyissam a számat. Hannaval sokkal egyszerűbb volt beszélnem. Hozzá nem kötött semmi. Hyunjihoz viszont nagyon is sok minden. Azt hiszem, hogy…

-Bobby! –zökkent ki gondolataimból Donghyuk. –Rád várunk. –zavartan kapkodom a fejem, majd észhez térek és velük együtt megiszom a következő adagot is.

-Igyunk, amíg tudunk! –emelem poharam.

Már számolni sem tudtam annyi pohárral megittunk, és határozottan kijelenthetem, hogy berúgtam. A többiek se voltak másként. Ellöktem magam az asztaltól, hogy kicsit sétálhassak. Botladozva jutottam el a srácoktól a legtávolabbi részhez. Muszáj volt, egyedül előbb rendbe jövök, minthogy a többiek még ezt se hagyják és állandóan alkohollal tömjenek. Lassan érek csak a sarokba, ahol azonnal neki is támaszkodok a korlátnak. Alkaromon támaszkodok meg, ujjaimat összekulcsolom, de előtte, kigombolok még két gombot az ingemen, hogy jobban érezzem a mellettem lévő kis ablakon befurakodó levegőt. Ahogy elnézem, elég sok ember próbálja a tánccal leplezni mennyire ittas, legalábbis abból ítélve, hogy vannak, akik alig tudnak eljutni a pulttól a táncparkettre. Kinevetem őket, de aztán rájövök, hogy most én sem nézhetek ki különben. Később tovább nézelődök, szemeimet pár percig legeltetem a lányok testén. Itt aztán tényleg a szó szoros értelmében igaz, hogy a csajok a mini ruhákat kedvelik. Csodálom, hogy nem villan ki a hátsójuk. Meg ahogy rázzák magukat, esküszöm valami bűbájt használnak, hogy nem ugrik ki a plasztikáztatott mellük. Érthető, hogy a férfiak miért nem bírnak magukkal. Egy-két lánynak olyan kosármérete lehet, amilyennel még életemben nem találkoztam. Nagyobb, mint a fejem. Erre a gondolatomra lehajtom a fejem és kinevetem saját magam. Igen, hülye vagyok. Még mindig mosolyogva emelem vissza fejem, de aztán azonnal le is lohad. Szemeim tágra nyílnak, amikor meglátom Hyunjit a pultnál. Hansollal és Donyval van. Ahogy ott ül, már képes felizgatni és ezzel gondolom, nem csak én vagyok így. Hansol olyan közel hajol hozzá, hogy nálam beindul a vészriadó. Kissé ellököm magam, de még így is támaszkodok, ekkor Hyunji megfordul a székkel. Hosszú lábait keresztezi egymáson, háttal támaszkodik a pultnak. Rajta is mini ruha van, de diszkrét és nőies, nem pedig kurvás. Hosszú sötét haja, ahogy körülölelte a nyakát és ráhullt a melleire, kiemelte azokat. Sosem figyeltem ennyire, de most valahogy annyira más volt. Annyira vonzó és annyira szexi, hogy a nadrágom kezdett szorítani. Telt ajkait beharapta, amikor körbe nézett a táncolókon. Fejét kissé felemelte, így láthatta a többieket, majd vészesen közeledett, mígnem találkozott a tekintetünk. Hosszasan néz, én pedig kezdem elveszíteni a türelmemet, csak azt nem tudom, miért. Arca rezzenéstelen, de aztán mintha egy kicsit elmosolyodna és visszapördül a fiúkhoz. Lehúzza a sajátját, majd Hansol italát is, ami már most felidegesít. Azok az ajkak, amik az előbb az enyéimmel érintkeztek, most azzal a pohárral, amit Hansol már a szájához emelt. Mond neki valamit, aztán hirtelen lekapja. Kiegyenesedek és tudatomon kívül a korlátot szorítom mind a két kezemmel. Olyan vadul csókolja, ahogy engem még soha. Az agyam kezd elködösülni, főleg akkor, amikor Hansol a kezével végig simít ott, ahol nem rég még én jártam. De természetesen ennyi nem elég a kis Hyunjinak, szemét kinyitja és merészen méreget. Erre olyan erő szállt meg, hogy képes lettem volna ketté törni a vastag fém korlátot. Elhajol Hansoltól, hogy az a nyakához férhessen és a táncos azonnal csókolgatni kezdi. Hyunji le sem veszi rólam a szemét és direkt nem takargatja, mennyire élvezi, ahogy a fiú kényezteti. Végül Hyunji ráharap Hansol fülére. Megszívja, majd elereszti. Leszáll a székről, megragadja a fiút a kezénél fogva és mialatt engem néz, behúzza a táncoló tömegbe. Szememet le sem veszem róluk, bár Hyunji se engedné. Teljesen a rabja lettem, pedig nem akartam, hogy ily módon kössön magához.

Csípőjét kezdi tekergetni, mire partnere azonnal közelebb húzza magához. Talán a csípőjük is összeér, és ha igazam van, akkor hamarosan kirobbantom a harmadik világháborút. Ő az én tulajdonom, az enyém!

Állandóan engem bámul, bár néha a fiúnak is szentel egy töredéket a figyelméből. Kikészít… Direkt csinálja, hogy féltékeny legyek, és az a baj, hogy bejött neki. Bárki, aki most hozzám szólna, kitekerném a nyakát. Bár most éppen Hansol áll ehhez a legközelebb.

Olyan összhangban mozognak, ahogy még velem sosem mozgott. Egy testként mozognak, és ez rohadtul felidegesít. Ne legyenek ilyen összhangban! Felb*sz, de k*rvára!

Hyunji Hansol nyakát kezdi csókolgatni, kezét hasára teszi, aztán egy idő múlva lejjebb csúsztatja a kezét. Most durrant el az agyam.

Két kézzel löktem el magam, és ahogy azt a mostani állapotomból kitelt, olyan gyorsasággal hagytam el az emeletet, hogy a táncparketten szétválaszthassam őket. Hallom, ahogy a többiek utánam kiabálnak, amikor már a lépcsőn vagyok, de meg sem állok. Ám nem találom őket. Eltűntek, pedig tisztán emlékszem, hogy itt voltak, ahol most állok. Gyorsan forgatom a fejem, hogy megláthassam őket, hátha csak arrébb mentek. Megérzem, hogy figyelnek. Velem szemben találom meg Hyunjit, Hansol nélkül. Két karja feszesen simul testéhez, arca érzelemmentes. Hol hagyta Hansolt?

Nem mozdul egyikünk sem. Dühös vagyok és sértett. Legszívesebben megráznám a vállánál fogva, hogy ez nem ő, de inkább csak összeszorítom a markom, így türtőztetve magam. Nem áll jól neki ez a bosszúállás. Megértettem a lényegét, de most már hagyja abba.

Hirtelen magam előtt találom a lányt. Mosolyogva néz fel rém.

-Milyen érzés látni azt, hogy akit szeretsz, egy másikkal van együtt? –kérdezi még mindig mosolyogva. Tekintetében ott ég a gyűlölet, amiért én ezt az érzést megmutattam neki. Köpni-nyelni nem tudok, csak annyit érzek, hogy az ajkaim elválnak egymástól és a szívem összeszorul a bűntudattól és a méregtől, hogy Hyunji egy olyan srácnál keresi a vigaszt, aki nem én vagyok. –Nem tudod elképzelni sem, min mentem keresztül. –arca hozzá ért az enyémhez, úgy duruzsolt a fülembe. –Amit te most érzel, az fele annyira sem rossz, amit én érzek. De ne félj, megmutatom, milyen látni, ahogy más ér hozzám és nem te. Én irányítok. –szavai után lüktetni kezdett a testem minden egyes kis szeglete. A mellkasom hevesebben emelkedett, fogaimat csikorgattam. Ha valaki tudja milyen egy megállíthatatlan erdőtűz pusztítása, az most tudja, hogy bennem kétszer akkora. Közelebb lépett hozzám, testét teljesen nekem nyomta. Hirtelen bekapta a fülem, amit szopogatni kezdett. Idegesség mellett az erekcióm is növekedésnek indult. Ujjaival belecsimpaszkodott a nadrágom szélébe, míg másik kezével az oldalamat karcolgatta. –Soha ne feledd, milyen amikor azután érnek hozzád, hogy előtted mást csókoltak. –majd faképnél hagyott. Megint ott álltam egyedül, most igaz, hogy testem lemerevedett, de a szememmel végig követtem Hyunjit, majd megpillantottam a bejáratnál várakozó Hansolt, aki hatalmas vigyorral várja a lányt. Boldogan húzza magához és lép ki vele együtt az épületből. Ekkor kapok észbe. Félre tolok mindenkit, aki az utamba kerül és kivágtatok a friss levegőre, még épp’ időben ahhoz, hogy lássam, amint mindketten beszállnak az egyik várakozó taxiba. Azonnal bepattanok a közelben parkoló szabad autóba és megkérem a sofőrt, hogy kövesse az előttünk lévőt.

Alig bírom kivárni, hogy megérkezzünk végre. Az agyam folyamatosan azon kattog, vajon éppen mit csinálhatnak abban a kocsiban. Ismerem Hansolt és tudom, hogy egy izgalmas szexben mindig benne van. Ezért is féltem Hyunjit. Ha mással csinálná ezt, akkor sem tetszene, de az hogy pont Hansol a játszótársa, annak felettébb nem örülök. Az én Hyunjim nem lesz egy újabb trófea!

Az autó lassan megáll, kicsivel később, mint a követett taxi, ezért fizetés után azonnal rohanok be a szállodába.

-Ennyire gyorsak nem lehettek. –sóhajtom a hatalmas aulában, közben mélyen a hajamba túrok. Az a baj, hogy fogalmam sincs, Hansol melyik szobában lehet. A recepcióhoz sietek, és imádkozok, hogy kiadják nekem a szobaszámát.

-Elnézést. –váltok angolra. –Két társam az imént jött be és náluk van a tárcám. –a recepciós hölgy kedvesen mosolyog.

-Sajnálom Uram, de nem adhatok ki a vendégeinkről szóló adatokat.

-Kérem, csak a szobaszámára lenne szükségem. –előkapom ártatlan énemet. –Ha kell, akkor tudom igazolni, hogy együtt vagyunk.

-Lenne szíves a nevét mondani. –megadta magát.

-Jiwon Kim. –lábammal már az adrenalintól dobolok a pult mögött. Néhány percbe telik neki, míg ellenőrzi a papírokat rólunk.

-Elnézést kérek Mr. Kim, tudja ez egy szabály. Megelőzzük a bűncselekményt. Melyik szobaszámra lenne szüksége?

-Hansol Lee.

-713.

-Köszönöm. –majd futok is a lifthez.

A folyosón haladok az úti célom felé, hogy ha kell, akkor meztelenül hozzam el onnan Hyunjit. Minden egyes lépésem után, akár lángolhatna is a padlószőnyeg, annyira forr bennem a düh. Amint a 713-as ajtó elé érek, felmegy bennem a pumpa és orbitális dörömbölésbe kezdek.

-Lee Hansol, nyisd ki azt a k*rva ajtót! –ordítottam. Válasz nem jött, így tovább dörömböltem. Mit sem törődve másokkal, ugyanis ez az emelet a mi szintünk lett és nincs itt közülünk senki, ezért nyugodtan, már amennyire azt ilyen állapotban lehet, kopácsoltam az ajtón. –Hyunji, ha van eszed, akkor nem adod neki oda magad! Te jobbat érdemelsz, minthogy egy trófea legyél a szemében! –az érzelmeimet nem bírtam kordában tartani. Annyira feszített, hogy nem tudtam visszafogni magam. –Gyere ki onnan, kérlek! Te az enyém vagy! Az enyém és senki másé! Tudom, hogy nem érdemellek meg, de kellesz nekem! Szeretlek az Isten Szerelmére! –ekkor végre kinyílt az ajtó. De nem azzal találtam magam szembe, akivel akartam. Hansol állt előttem egy szál boxerben. A látványától elködösült az elmém és mikor meglendítettem a karom, hogy behúzzak neki egyet, a bal oldalamról megszólalt egy angyali hang.

-Jiwon. –annak ellenére, hogy milyen halkan szólalt meg, tisztán hallottam édes hangját. Karom a levegőben maradt, Hansol megfeszült előttem, én pedig lassan feléje fordultam.

-Hyunji. Én azt hittem, hogy… -leeresztettem karom, teljes testemmel feléje fordultam. Alig hallottam, amikor Hansol bezárkózott a szobájába, ugyanis én ezalatt Hyunji felé sétáltam. Közvetlen előtte álltam meg. –Azt hittem, hogy Hansollal vagy.

-Szeretsz engem? –kérdezi meglepetten. Egy pillanatra lehunyom a szemem, leeresztem a vállaimat. Vége a játéknak, nincs tovább!

-Igen. –válaszolom neki határozottan. Hyunji arca először meg sem rezzen, aztán amint a tudatáig jut, amit mondtam, az ajka megremeg és kicsordulnak a könnyei. A szívem összeszorul és azonnal a tarkójánál fogom meg, hogy közelebb lépve hozzá biztosítsam abban, amit mondtam. –Szeretlek Hyunji. –mondom ki mérhetetlen büszkeséggel, amiért végre tudatom vele. Egy szó nélkül esik nekem és hátrál be velem a saját szobájába.