18.rész

-Ügyes voltál. –dicsér meg Hansol, amikor kiszállunk a taxiból. A térdem még mindig remeg, amiért beolvastam Bobbynak, már ha ezt beolvasásnak lehet nevezni. Sosem láttam még így rám nézni. Igazából nem terveztem el előre, hogy beszélni fogok még az este folyamán Jiwonnal, de örülök, hogy így alakult. Büszke vagyok magamra, hogy volt bátorságom visszamenni hozzá.

-Sajnálom, hogy miattam kellett visszajönnünk. –kérek bocsánatot.

-Ugyan, semmi baj. Ha ezzel segítettem rajtad, akkor örömmel hagytam ott a bulit. –simítja kezét hátamra. –Meg amúgy is, kezdett egy kicsit sok lenni az alkohol, meg te sem könnyítetted meg a helyzetemet, hogy őszinte legyek. –már a liftben osztja meg velem gondolatait. –Most már tudom, hogy Jiwon miért néz ránk olyan gyilkos szemekkel, ha a közeledben vagyunk. –szavai hallatán elpirulok. –Hidd el, be fogja látni, hogy csak te kellesz neki.

-Köszönöm. –intézem hozzá. –Csak tudod az a baj, hogy erre holnap már úgysem fog emlékezni. De lehet, hogy még mi sem. –nevetek fel kissé csalódottan, majd már a számunkra kijelölt folyosón, Hansolék szobája előtt elbúcsúzunk egymástól és mindketten bezárkózunk. Még a villanyokat sem kapcsolom fel, csak neki dőlök a hideg ajtónak és a velem szemben lévő hatalmas ablak felé bambulok. A szobát megtölti a város fényei és a hold ragyogó sugarai. Agyam azonnal beindul és újra idézi az éjszakát. Néha azt láttam Bobbyn, hogy annyira zavarja az, hogy nem vele vagyok, hogy majd’ felrobban, viszont a többségben pedig az az énje volt előnyben, ami azt mutatja, hogy cseppet sem érdekli az egész. Állandóan váltakozik benne ez a két oldala, és nem vagyok képes kiszámítani, hogy mikor melyikkel találkozom. Tisztára, mint Doktor Jekyll... 

Nem szeretem, ha ilyen „leszarom” stílusban érzi jól magát. Bár az az igazság, hogy sajnos éppen ez a nemtörődömség az egyik legvonzóbb férfitulajdonsága. Minél romlottabb, minél megátalkodottabb valaki, annál izgatóbb. És ez Bobbyra különösképp igaz. 

Ekkor kintről orbitális dörömbölést hallok, még az én hátam is remegni kezd az ütések erejétől, pedig nem az én ajtómat verik a másik oldalról.

-Lee Hansol, nyisd ki azt a k*rva ajtót! –hallom meg, és azonnal megismerem a hang tulajdonosát. Amint elér a felismerés a tudatomig, a kulcsra zárt ajtót kinyitom és ahogy megpillantom őt, a testem lefagy a meglepettségtől. És a ráadás azt hiszem, csak most következik. –Hyunji, ha van eszed, akkor nem adod neki oda magad! Te jobbat érdemelsz, minthogy egy trófea legyél a szemében! Gyere ki onnan, kérlek! Te az enyém vagy! Az enyém és senki másé! Tudom, hogy nem érdemellek meg, de kellesz nekem! Szeretlek az Isten Szerelmére! –kétségbeesetten dörömbölt az ajtón, de az csak nem nyílt ki. Nem léptem ki abból a szobából, hiszen itt állok szinte mellette, de őt rabul ejtette a képzelete, és nem képes másra koncentrálni, csak hogy kihozhasson Hansol ágyából. Én pedig képtelen vagyok megmozdulni, hogy a tudtára adjam, hogy itt vagyok, nincsen semmi baj, megnyugodhat. De kimondta, hogy szeret. Nem célozgatott rá, mint akkor Hannának, hanem nekem kiáltja, hogy szeret. Szeret engem, Jiwon szeret engem. Szemem előtt végig Jiwont figyeltem, de a külvilág hangjai nem jutottak el hozzám. Viszont amikor ujjait ökölbe szorította, éreztem, hogy baj lehet. Lelkem visszatért a testembe, újra uraltam a gondolataimat. Kezét hátra lendítette, és ütésre készült.

-Jiwon. –mondom ki nevét halkan, de tudom, hogy hallja. Keze megakad a magasba, felém fordítja fejét. Lassan ejti ki a nevem, amitől rögtön kiráz a hideg is, majd mentegetőzni kezd. Tapodtat sem mozdultam, vártam, hogy ő tegye meg az első lépéseket.

-Azt hittem, hogy Hansollal vagy. –állt meg előttem olyan közel, hogy már a fejemet is feljebb kellett emelnem, hogy a szemébe nézhessek.

-Szeretsz engem? –kérdeztem meglepetten.  Egy pillanatra lehunyta a szemét, megfeszült vállait leeresztette. Láttam, ahogy ádámcsutkája megremeg a hamarosan kimondott szavaktól. 

-Igen. –válaszolt határozottan. 

Egyenesen a szemembe nézett, így ki tudtam olvasni belőle, hogy a számára vége a játéknak. Mikor ezt megértettem, az ajkam a tudatomon kívül megremeg és kicsordulnak a könnyeim. Némán szipogok, majd amikor hatalmas, meleg kezét tarkómra simítja, egy-két kósza hang kiszökik összepréselt ajkaim közt.  –Szeretlek Hyunji. –mondja ki hirtelen, mérhetetlen büszkeséggel. Szavai igaznak mutatkoznak. A szívem egyre gyorsabban ver és a bennem lévő boldogság azonnal eluralkodik rajtam. Egy szó nélkül esek neki és hátrálok be vele a saját szobámba. Vadul csókolom, félek hogy ez csak egy újabb álom, és ha felébredek, már nem lesz mellettem. Egyik kezemmel nyakánál karolom, a másikkal az ajtót nyitom ki, amit Bobby egy határozott mozdulattal be is rúg, majd egy újabb rúgással be is csukja. Hirtelen megfog a derekamnál, és mint egy tollpihét emel fel. Reflexszerűen ölelem át kezemmel és lábammal. Ujjaimat dús fekete hajába túrom. Ahogy szorosan kapaszkodok lábaimmal, érzem kockás hasát, és ha az eddiginél is lehet, még inkább beindított. Nagyon kívántam Bobbyt, elmondani nem tudom mennyire. Hogy ezt a tudtára adjam, megmarkoltam puha tincseit és egy kicsit meghúztam neki, mire ő belemosolygott és nyögött a csókunkba. Lassan lefektetett az ágyra, fölém tornyosult.

-Szeretlek. –leheli ajkaimra, majd egy finom csókot nyom a számra és elválik tőlem, hogy a szemembe nézhessen. 

A szobába beszűrődő fények világítják csak arcát. Most már tudom, miért sír minden lány, ha csak rájuk néz. Jiwon egyszerűen, és ez most valahogy olyan furcsa tőlem, gyönyörű ahogy így néz rám. Szemei napocskákként ragyognak, szája édes mosolyra húzódik, amikor ujjaimmal arcát cirógatom. Kedvesen nyúl ő is felém. Ujjával a fülem mögé túri a hajamat, közben mindig simít egyet arcomon.

-Jiwon…

-Ne most beszéljük meg, kérlek. Nem akarom, hogy ha akaratlanul is, de olyat mondanék, amivel megbántanálak, és nem akarlak elengedni.

-De Jiwon…

-Édesem, kérlek. Majd holnap. Most csak veled akarok lenni. –puszilja meg homlokom.

-Csak azt akartam mondani, hogy aludj ma velem. –nem tehetek róla, de arckifejezése láttán elmosolyodok. Most biztosan úgy érzi, hogy hülyét csinált magából. Legalábbis abból kiindulva, hogy zavarba jött. És még ebbe a fénybe is lehet látni, hogy elpirult. Félve pillant rám, majd hogy eltakarja mennyire zavarba jött, fejét nyakamhoz dugja.

-Ez gáz volt. –dörmögi, mire azonnal kiráz a hideg és libabőrös lesz a bőröm.

-Volt már rosszabb is. –kuncogok. –De legalább tudom, hogy tudok veled majd erről beszélni.

-Ahh, muszáj? –hisztizik, miközben szájával megérinti a fülemet.

-Jó, Jiwon… -nyögök fel. –Itt nem alvás lesz.

-Igazad van! –hagyja abba és pattan fel rólam azonnal. Elkerekedett szemekkel bámulom, ahogy lemászik az ágyról és az ajtó felé indul.

-Várj már! –kiáltok utána kétségbeesetten. –Nem azért mondtam, hogy most elmenj. –erre csak nevet.

-Nyugi, visszajövök, de amint látod, kezdenem kell valamit Pinokkióval.

-Kivel? –esik le az állam. Erre Bobby megtekeri a csípőjét és mindkét kezét egy V alakba az ágyékához teszi. –Ez komoly?

-Most mi van? Nem tetszik a név? –vigyorog majom képével.

-Az most mellékes, de tudok rajta én is segíteni…

-Ne nézz rám így. –kúszik vissza, majd megcsókol. –Csak nem akarom, hogy reggel egyikünk se emlékezzen minden egyes együtt töltött pillanatra.

-Te mikor lettél ilyen romantikus? –húzom fel egyik szemöldököm.

-Szerinted a romantikus szövegeket csak B.I írja? –kérdezi gúnyosan.

-Hát te biztos nem, az tuti. –röhögök fel. Lemászik az ágyról és mellkasa előtt keresztezi karjait, eljátszva a nagy duzzogót. Arca láttán négykézláb az ágy végébe mászok, feltérdelek és karjaimmal magamhoz húzom Bobbyt.

-Bebizonyítom, hogy romantikus is tudok lenni. Csak adj egy percet, hogy kieresszem a fáradt gőzt. –csókol meg.

-Vagy a forró nedved. –dugom ki nyelvem. Száját kaján félmosolyra húzza.

-Hmm… Szóval neked ilyen mocskos kis szád van? Majd jó alaposan kimosom a…

-Jó inkább menj! –szólok rá nevetve, majd mikor elindul visszahúzom egy csókra és megígértetem vele, hogy sietni fog.

Amikor becsukja maga mögött az ajtót, azonnal rohanok a fürdőbe. Ledobom magamról a szűk ruhát, a magassarkút. Hajamat magasra kötöm, szinte már egyszarvú vagyok, de nem érdekel. Sőt! Semmi sem érdekel olyan boldog vagyok. Végre kimondta, hogy szeret! Hát lehetnék ennél boldogabb?

Nagy duzzogva állok csak be a tusolóba. Nem akarom Bobby illatát lemosni magamról, bár ha jobban belegondolok, most már nem kell félnem attól, hogy nem érzem magamon.

Miközben arcomat a meleg vízcseppek nyugtatták, rájöttem valamire. Néha bizony át kell élni némi kellemetlenséget ahhoz, hogy az ember utána jobban érezhesse magát. Azt hiszem én elég sok kellemetlenséget éltem át, úgyhogy szerintem megérdemlem, hogy egy olyan fiú mellett legyek boldog, akit mindig is akartam.

Kivágtattam a szobába és a táskám mélyéről előkutattam a pizsimet. Felkaptam a lenge kis trikót, meg a rövidnadrágot, és vártam, hogy Jiwon megjelenjen az ajtóban.

Ám csak nem jön… Lassan háromnegyed órája várok, és az adrenalin kezd elpárologni, az ittasság pedig kezd elnyomni. Ritkábban pislogok, egyre laposabbakat. Mi tart neki ennyi ideig? Egy tanárom régen azt mondta nekünk, lányoknak, amikor késtünk, hogy „reméli az esküvőjükről is késni fognak, és akkor megmarad boldog agglegénynek a vőlegény”. Na most ezt mondhatnám Jiwonnak is, hogy megmaradok boldognak. Erről jut eszembe! Most akkor mi együtt vagyunk? 

Ám a gondolat végére már nem jut időm, mert elnyom az álom, és az ágyon, Jiwont várva elalszok.

-Hyunji… -hallom, hogy valaki szólít, de nem vagyok képes kinyitni a szemem.

-Jiwon… -mormogom. –Azt hittem, sosem jössz már. –csukott szemmel nyúlok a fölém tornyosuló irányába, és szeretném magam mellé húzni, de nem engedi. –Bobby, ne szórakozz. –nyögöm álmosan.

-Hyunji! Az Isten áldjon meg, Soomin vagyok!

-Mmm…

-Eunah, hozz vizet. –adja ki a parancsot. Lassacskán jutnak el agyamig a szavak.

-Mi? Vizet? –kezdek el ébredezni. –Nem kell ví… -abban a pillanatban, hogy kinyitom a szemem, arcomba zúdul a jéghideg víz. –EUNAH!!! –üvöltök.

-Nem az én hibám! Soo ötlete volt.

-Mi van? –akad ki a szőke. –És ha azt mondom, ugorj bele a kútba, megteszed? –vigyorog büszkén, hogy okosat mondott. 

-Persze. –jelenti ki határozottan, mire Soo arcáról lehervad a mosoly.

-Mi van? –lepődik meg, majd a felettem térdelő lány nyakába ugrik, így mindketten kinyomják még a szuszt is belőlem. Hangosan nyögve próbálom letolni magamról a két vihogó lányt, akik ahogy látom, most jöttek csak meg a diszkóból és elég rendesen be vannak állva.

-Ti csak most végeztetek? –kérdezem a nyilvánvalót.

-B*szki, olyan buli volt! –kiabál Soo. Próbálom csitítani, de meg sem hall. Remélem a mellettünk lévő szobákban nem alszanak még. –Az összes fiú táncos felmászott arra a hosszú izére, tudod amin táncolni lehet…

-Ahol a klub táncosai voltak. –segíti ki Eunah, valahol a lábam irányából.

-Ja, mindegy… és olyan táncot lenyomtak, te jóó éég! –visítozott Soo.

-Az hagyján, hogy milyen mozdulatok voltak, de levették a felsőjüket… Azokat a sakktáblákat láttad volna…

-Azért nem bántam volna, ha Dony lejjebb is vetkőzött volna. –dugja ki nyelvét Soomin. Erre fejbe kólintom. –Jó bocsánat, ne bánts már. –könyörög.

-Jut eszembe, te mikor léptél le? –érdeklődik Eunah. Lassan mozgolódni kezd, ezért Soomin is meginog, majd amikor Eunah kiszabadul Soomin alól, a lány lecsúszik az ágyról és ismét a két ágy közt találja magát, mint akkor, amikor elindultunk.

-Nincs déjá vud? –kérdezem a hasamat fogva a nevetéstől.

-Ha-ha… nagyon vicces mondhatom. –dünnyög a földről. –Hallgatunk! –hátra veti fejét és úgy néz rám.

-Beszarok, hogy te részegen is így bírod… -röhögök, majd mindketten várakozóan néznek rám így hát befejezem Soomin kinevetését. –Hát én Hansollal…

-Anyám, kevertél Hansollal? –pattan fel a név hallatán Soo az ágyra.

-Ne tudd meg… Olyan szája van, te jó ég! –harapom be számat és túrok hajamba.

-Jó, mesélj, mesélj! –támaszkodik meg Eunah a lábamon.

-Hát iszogattunk, aztán meg…lekaptam. –arcomat azonnal párnámba fúrom.

-Na jó Byun Csak Úgy Lekapom A Pasikat Hyunji! Én lehidalok tőled. –nevet a szőke lány.

-És Bobby? –ahogy Eunah kimondja azt a bizonyos művésznevet, a szőr feláll a kezemen. A szemeim elkerekednek és eszembe jut az éjszaka.