20.rész

Gyerekes a viselkedésem? Őszintén? Szarok rá! 

Ha Jiwon viselkedhet úgy, mint egy éretlen kis tini, akkor én miért nem? Hogy volt képes ilyeneket mondani nekem? Tudom, teljesen biztos vagyok benne, hogy emlékszik minden egyes kimondott szavára, csak összetojta magát és inkább a menekülést és a tagadást választja. De ezt még nagyon megemlegeti! Szeret, úgyhogy ajánlom neki, hogy akarjon is. 

-Szóval? Benne vagy? –kérdezem meg Hansolt, csak hogy biztos legyek benne.

-Bármiben. –kacsint rám.

-Mégis mire készültök? –vonja fel szemöldökét a csapat leadere. Olyan adrenalin volt bennem, hogy totál elfelejtettem, hogy Hanbin itt van és elmondhatja Bobbynak, hogy készülünk valamire. Basszus.

-Hanbin, nézd én…

-Jiwont akarod megleckéztetni?

-Figyelj, jobb ha te is belátod, hogy ez nem mehet így tovább. –szól közbe Soomin. Meglepetten nézek barátnőmre. Arca most más, mint amilyen szokott lenni, ha Hanbin akarata ellenszegül. Most úgy érzem, komolyan nyomasztja őt is ez a kialakult helyzet. –Nem a legjobb ötlet, de fel kell nyitni a szemét, hogy a végtelenségig nem játszadozhat.

-Tudjuk, hogy a barátod, de ha nem csinál valamelyikük valamit, nem csak az ő munkájuk, de a miénk is romlani fog. Az pedig csak rátesz egy lapáttal, hogy egy lakásban vannak. –így Eunah. Hihetetlen jó érzés volt, ahogy mindketten kiállnak értem. Hanbin hol Soora, hol Eunahra kapkodta tekintetét.

-Tudom, hogy nem tartod jónak, de elképzelni nem tudod, mennyire szar úgy táncolni, hogy nem ér hozzám rendesen, hogy nem néz rám, amikor kellene. A tekintetében undort látok és szinte hánynom kell magamtól, csupán csak attól, ahogyan ő lát engem a saját szemeivel. Pedig, azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy nem csináltam rosszat, és most nem húzom ki magam, félreértés ne essék. –folytatom a lányok után.

-Kívülállóként is látom, hogy nem normális köztük a kapcsolat. Annak ellenére, hogy Bobby úgy néz rá mint aki attól fél, hogy bármelyik percben más valakié lehetne Hyunji, vagyis hogy félti, de ő mégsem tesz érte, hogy a sajátja lehessen. És tényleg látszódik a munkájukon is. –végül Hansol zárja a sort.

-Megengeditek végre, hogy én is szóhoz jussak? –hevesen bólogatunk. –Hihetetlen még számomra is, hogy ezt mondom, de könyörgöm, nyisd fel végre a szemét! Valami olyan dolog kellene, ami nem túl sok, nehogy dacból az ellenkezőjét csinálja annak, amit mi várunk tőle. Ugyanis mindannyian ismerjük, és tudjuk, hogy ő elég gyakran már csak dacból sem azt teszi, amit tennie kellene.

-Kim Hanbin, csak nem összeesküvést készülsz szőni a legjobb barátod ellen? –lepődik meg Soomin. Kezét a barátja vállára helyezi és úgy néz vissza rá.

 -Hiszed vagy sem, igen. Az egész csapat tudja már, hogy mi folyik köztetek. Lassan az egész YG is tudni fogja. Látni lehet rajtatok, mikor vagyok elfogadható kapcsolatban egymással és mikor tudnátok megölni egymást. Mi az ötlet?

-Ideiglenesen együtt leszünk Hansollal. –jelentem ki határozottan. Amint kimondtam, az Eunah szájában lévő folyadék az asztalon, valamint a vele szemben ülő Soomin kezén landolt.

-Anyám Eunah! –kiált fel Soo és ugrik barátjára, aki majdnem közelebbről is megvizsgálhatta a padlószőnyeget. Elkerekedett szemekkel vizslattuk őket, ahogy rendbe szedik magukat, majd kérdőn mindannyian a barna hajú táncos lányra néztünk.

-Sajnálom –vakarja meg tarkóját. –Csak olyan furcsa volt a dolog így kimondva. –a leader megköszörüli a torkát, magára vonva a figyelmünket.

-És aztán mi lesz? –tolja el maga elől a kaját B.I, hogy könyökölni tudjon. –Mi lesz akkor, ha Bobby nem lép semmit? Vagy éppen olyasmit csinál, amit te is és ő is megbánhat?

-Basszus, az előbb még hogy odavoltál, hogy megleckéztetem Bobbyt, most meg megint jössz ezzel az atyai tanácsaiddal. Ha van esetleg más ötleted, akkor azt szívesen meghallgatom.

-Nincsen, de nem értem mit vársz ettől az egésztől.

-Ha nincs, akkor hagyd, hogy a saját fejem után menjek.

-Igen, és mindig ebből lesznek a bajok!

-Ne oktass ki légy szíves! Ha valakit oktatnod kellene, az Jiwon nem pedig én. –akadok ki és a testemet elárasztó méregtől felpattanok.

-Hyunji. –szól rám Soomin. Nyugtatásként megfogja a csuklómat. –Nem akar bántani, csak jót akar.

-Bocsáss meg. –kér őszintén bocsánatot B.I. –Mi történt tegnap, hogy így viselkedett Bobby?

Miután minden egyes pillanatról részletesen beszámoltam, beleértve a lépcsőfordulóban történteket is, a leader az állát vakargatva nézett maga elé. Arckifejezése alapján erősen gondolkodik, de sajnos nem igazán jutnak eszébe más ötletek. –Hallotta a felvételt? –lassan megrázom a fejem.

-Nem volt nálam a telefonom.

-Amúgy se hinné el ezek alapján. –mondja Hansol.

-Nem tudom… -látom rajta, tényleg tanácstalan.

-Csak ne mondd el neki. –húzza a száját, de végül bólint. –Köszönöm.

-Figyelj Hyunji, komolyan gondolom azt, hogy ez egy borzalmas ötlet, és most itt nem téged vagy Hansolt szólom le, csak ismerem Jiwont és kiszámíthatatlan. Rohadtul kiszámíthatatlan. Makacs, mint egy öszvér és nem igazán szokta meggondolni magát. –kezeimet ölembe engedem és azokat bámulom. B.I szavai igaznak hangzanak, és ha jobban belegondolnék, tényleg nem tűnik helyesnek, amire készülünk, de éppen ezért nem gondolok bele. És amúgy sincs jobb ötletem ennél. Jó, persze a felvétel, de az a barom azt gondolná, hogy szerkesztve van, vagy mit tudom én. A fene egye az idióta fejét!

Még néhány percig beszélgettünk más dolgokról, majd miután mindegyikünk befejezte az étkezést elindultunk, vissza a szobáinkba, hogy összepakoljuk a cuccainkat, majd a városnézés után, mehessünk egyből a repülőtérre.

A többiek előttünk beszélgettek, én hátul kullogtam Hansollal. Csendben sétáltunk egymás mellett. Azon gondolkodtam, vajon helyesen cselekszem-e. Pedig nem akartam erre gondolni, mert tudom, hogy nincs annyi bátorságom, hogy végig csináljam. Mi van, ha igaza lesz Hanbinnak? Hiszen ő tényleg nagyon is jól ismeri Bobbyt. Lehet, hogy tényleg az ellenkezőjét váltom ki annak, amit szeretnék? Talán már nem is akar engem.

-Srácok! –szólal meg mellettem hirtelen Hansol. A többiek hirtelen megállnak és felénk fordulnak. –Elszívok egy cigit, aztán visszaadom nektek őt. –néz rám mosolyogva. De ez most nem az a megszokott rosszfiús mosoly.

-Oké, de vigyázz rá. –mondja végül Soomin, majd rám néz és arcáról eltűnik a széles mosoly. Ez meg mi volt? Mielőtt bármit is reagálhatnék, Hansol megragadja a csuklómat és a szálloda elé vezet. A hirtelen jött hidegtől remegni kezdek és a mellkasom előtt keresztezem a karjaimat. Ő eközben zsebéből előkotorja a cigis dobozt és az öngyújtóval meggyújtja, miután a szájába veszi. Csak ezután szólal meg.

-Nem muszáj ezt csinálnunk. –meglepetten nézek rá, közben a mellettünk gyorsan elhaladó kocsik erős hangjától megrezzenek. –Bocs, hogy ilyen vékony ruhában kicipeltelek ide.

-U..ugyan. –mondom kicsit remegő hangon a megilletődöttség miatt. –Miért mondod ezt? Nem vagy már benne?

Mélyet szív a káros függőségből, majd fejét csóválja.

-Szó sincs erről! Csak látom rajtad, hogy te nem vagy biztos a dologban. Az arcod elárulja, mennyire félsz! –lassan tovább sétálok és a néhány méterre a bejárattól elhelyezett korlátnak dőlök. Hansol közvetlen előttem áll meg. Érzem testének a melegét. Jó, de nem Jiwoné. Az övé más. Sokkal jobb. –Tudod nagyon jól, hogy fontos vagy nekem és segíteni akarok neked. Bármilyen nehéz is elhinni, és ne nézz rám ilyen „el nem hiszem, amit mondasz” szemekkel, nem a lyukat látom benned, hanem azt a lányt, aki totál bele van zúgva egy srácba.

-Huhh, kösz ez kedves tőled. –nevetek fel.

-A lényeg az, ha te így látod helyesnek, akkor én veled tartok. –a szívem a normálnál gyorsabban kezdett verni. Ha nem a szemembe mondaná, nem hinném el, ha ezt mesélik nekem. –De most úgy látom, nem vagy biztos, meg merném kockáztatni, hogy semmiben sem.

Sóhajtottam.

-Mondd el mi jár a fejedben. –kér meg halkan. Fejemet hátra hajtom. Hatalmas építmény ez a szálloda, csodálatos minták vannak a falakba vésve. Csak néhány szobához tartozik erkély is, de ezek is gyönyörűen meg vannak munkálva. 

És a szemem megakad az egyiken. Ha nem bámulna ennyire, azt gondolnám, hogy egy számomra ismeretlen személy nézelődik, de még innen, ekkora távolságból is érzem, hogy a szeme lyukat éget a testembe. Forr a méregtől, amiért vele lát. Természetesen nem látom tisztán, de érzem. Érzem, hogy ő az és engem néz. Majd beletúr a hajába és ekkor tudatosul bennem, hogy tényleg ő az. Csak ő tud még több méter magasból is, ahol teljesen elmosódik az alakja, úgy beletúrni a hajába, hogy attól a lánynak azonnal a földbe gyökeredzik a lába.

-Szeretem Jiwont, érted Hansol? –kezdek bele, szememet el sem véve a magasból. –De meg akarom leckéztetni, és azt akarom, hogy ő maga jöjjön arra rá, hogy elég a játékból és ő is engem akar. De emellett félek attól, hogy annyira dühös lesz, hogy már nem akar engem. Tartok attól, hogy esetleg te vagy akár én, többet érzünk a másik iránt és mi lesz, ha a másik be is vallja. Nem akarom, hogy rossz legyen neked. Féltelek. Félek attól, hogy Jiwon esetleg nem is nekem való, és én ezzel az egésszel elpazarolom az éveimet. Félek, hogy késő lesz rájönni arra, hogy hagytam elcsusszanni mellettem a lehetőségeket, csak mert egyetlen egy valakire koncentrálok. Rettegek, hogy egyedül maradok. Hiszed vagy sem, rengeteget képzelődök arról, hogy majd boldog családban élek a férjemmel és a gyerekeinkkel és mindenünk megvan. És ahogy telnek a napok, ez az álom valahogy egyre messzebb sodródik és annyira hülye vagyok, hiszen csak tizenkilenc éves vagyok és még előttem az egész élet, de kétségbe vagyok esve. Annyira ostobának érzem magam, mintha teljesen megőrülnék. Aztán ott van az a borzalmas érzés is, hogy mennyire magányosnak érzem magam. A barátaim hiába laknak velem egy lakásba, nem ezt szeretném. Látom, ahogy Eunah és Mino hogy néz egymásra, a nap huszonnégy órájában pedig azt, ahogy Soomin és Hanbin ölelkezik. Ott vannak egymásnak, biztonságot nyújtanak egymásnak. És tudom, hogy bármiben számíthatok rájuk, ők ott vannak, de ez még sem az igazi. –egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd több másik követte. Bobby még mindig lefele bámult. –És akkor ott van a fellépés is, ahol Jiwonnal kell táncolnom. Már maga a szövege leírja a köztünk lévő kapcsolatot és akkor ott van még a koreográfia is, ami annyira gyönyörű, de ezzel az egésszel el fogjuk cseszni. És Bobby most is ott áll az erkélyen, és fortyog a dühtől, hogy veled lát, és ennek ellenére még sem tesz ellene semmit. Nem hajlandó felnőttként viselkedni és inkább elmenekül a problémák elől, de én már meguntam és pontot akarok tenni a végére. –ekkor néztem csak Hansolra. –Szeretem Jiwont, már azóta, hogy megpillantottam őt a legelső napomon és én azóta csak azért dolgoztam olyan keményen, mint ő, hogy együtt lehessünk, hogy a közelébe lehessek minden egyes pillanatban. Mennyire ostoba vagyok! –szipogok és a vállam remegni kezd a néma sírástól. A körülöttem lévő hideget meleg váltotta fel. Egy kicsit meglepődtem, de azonnal Hansol ölelésébe fúrtam magam. Rögtön átöleltem őt a nyakánál, és hiába tudtam, hogy Jiwon látja, és emiatt még dühösebb lesz, egyszerűen kellett a támasz, amit Hansol nyújtott most nekem. Hálás voltam érte. A testem csak rázkódott meleg és izmos karjai közt, ő pedig a hátamat simogatta és a fülembe suttogta, hogy minden rendben lesz. Amikor kimondtam neki, hogy milyen gondolatokat próbálok elnyomni a fejemben és azok többé már nem feszítettek belülről, a testem megkönnyebbült. Éreztem, ahogy az eddig cipelt mázsás súlyokat Hansol átvette tőlem. Ha nem is teljesen, de osztoztunk a terheimben és ezért nagyon hálás voltam neki.

A sírásom lassan alábbhagyott, Hansol pedig csak annyira távolodott el tőlem, hogy két kezével közrefogta az arcomat. Hüvelykujjával letörölgette az éppen kicsorduló sós nedvet, majd mosolyogva figyelte, ahogy megnyugszom. Mennyivel jobban örülnék, ha a helyében Jiwon lenne…

-Bármi legyen a következménye annak, ahogyan dönteni fogsz, vagy éppen alakulnak a dolgok, tudnod kell, hogy melletted leszek. És nem csak én, hanem a barátaid is, akik mind aggódnak érted. Tudom, hogy nem olyan mély a barátságunk, mint Soominnal, de ahogy azt eddig is tapasztalhattad, mindig ott voltam, ha kellettem. Régen is, és most is. És mindig. Most ez hülyeség lesz, de még Dony is melletted áll. –erre felhorkantottam egyet. –Ne röhögj, komolyan! Mindig kérdezi, mi van veled. Jó, oké leginkább Soo miatt, de akkor is érdeklődik. –erre csak szemet forgatva mosolygok és csóválom a fejem, mire ő megvonja a vállát vigyorogva. –Bárhogy alakuljanak a dolgok, megoldjuk. –lassan bólintottam. Teljesen meglep Hansolnak ez az oldala. Tényleg mindig beszélhettem vele, ha egy idősebb tanácsára volt szükségem, de akkor általában viccelődve fejtette ki, amit gondol. Talán a mostani helyzet neki is kezd kényelmetlenné válni. –Na, mit gondolsz? –oldalra billenti fejét, és azzal a tipikus, összeszorított mosolyával várja a válaszom.

Tulajdonképpen, azt hiszem nincs mit veszítenem. Ha így nem lesz Jiwon velem, akkor úgy se. Abban, hogy megérdemli, teljesen biztos vagyok, viszont hogy helyesen döntök-e, azt már nem tudom. De mikor jött be az, amikor hallgattam az agyamra? Soha! Most engedek a szívem döntésének, és hiába jelez a vészjelző, megpróbálom elnyomni magamban. Majd később foglalkozom azzal, mi lett volna ha… Ebben a pillanatban nem ezt az opciót választom. Kockáztatok.

-Segíts nekem féltékennyé tenni Jiwont. –Hansol félmosolyra húzza ajkát, majd bólint.

-Hogy csináljuk?

Na, ez egy jó kérdés. Pár percig csendben maradtam. Államat dörzsölve gondolkodtam, közben fél füllel hallottam, ahogy a leendőbeli fiúm rajtam kuncog. Ahh, de rossz ez így.

-Tisztázzunk előtte egy-két dolgot. –kérdőn vonta fel szemöldökét, így hát folytattam. –Semmi érzelem, ha esetleg valamelyikünk többet kezd érezni, a másik iránt, akkor azonnal szólunk. –bólintott. –Aztán… Tudom, hogy ez furcsa lesz, hiszen éppen azt kérem tőled, hogy játszd el, hogy a barátom vagy, de ha lehet, akkor minimális megjátszott érzelem legyen.

-Ezt nem értem teljesen.

-Ne értsd félre, nem ellened van, csak nem szeretném, ha kézen fogva sétálnánk, vagy azokat a tipikus szerelmes gesztusokat mutatnánk. –Hansol furcsán nézett rám. –Csak meg akarom védeni mindkettőnket attól, hogy esetleg megsérüljön.

-Ó, így már tiszta. –vigyorodott el. –Ez minden, mielőtt belevágunk?

-Ja. –válaszolok, de nem vagyok benne biztos, hogy Hansol tényleg akarja-e. –Biztos, hogy te is akarod?

-Bármilyen hihetetlenül hangzik, most dobott a csajom…és nem szeretnék se kapcsolatot, se szerelmes lenni egy darabig. Ne nézz ilyen aggódó tekintettel, jól vagyok! Ez az én döntésem, nem pedig a te akaratod, szóval nehogy miattam itt bűntudatod legyen, vagy szarul érezd magad! –idióta mosolya azonnal megjelent az arcán. Megkönnyebbülve sóhajtottam, hiszen tudtam, hogy Hansol, ha komoly dologról van szó sosem hazudik nekem. Az már más téma, hogy füllenteni azért még szokott, de egy ilyennel kapcsolatba sosem tenné. –Szóval, mi a terv?

-Arra gondoltam, hogy egy ideig egymás közelébe vagyunk. Ahogy az lenni szokott, sugdolózunk, meg nevetgélünk meg egy-egy titkos érintés lesz köztünk, amit persze úgy intézünk, hogy azt Bobby jól lássa. Legalább is a tévében így szokott menni a dolog, mert ugye nekem tapasztalatom ezen a téren nem igazán van.

-Hülye! –röhög fel Hansol.

-De most komolyan. –röhögök vele én is. –Na mindegy. Aztán egy idő után találkozgatni kezdünk már a cégen kívül is.

-Virágot is hozhatnék. –ajánlja fel.

-Uh ez jó!

-Na és meddig tervezed ezeket a fázisokat beosztani?

-Mivel mi amúgy is egy síkon mozgunk, nagyon hamar eljutunk a randi fázisig. Mondjuk olyan két-három nap alatt.

-Elég pöpec párt alkotunk. –nevet fel. Bólogatva nevetek én is vele együtt. Egy hirtelen érkező hideg fuvallattól összerezzenek. Hansol átdobja fölöttem a kezét és így állít fel a korlátról, majd indul meg velem az épületbe. –És utána mi lesz?

-Egyenlőre nézzük meg, hogyan reagál minderre Jiwon, aztán majd akkor ráérünk kitalálni, mi lesz a folytatás. –hümmögve jelzi, hogy elfogadja a döntéseimet. Egymáshoz simulva sétálunk, majd szállunk be az érkező liftbe.

-Mikortól kezdjük?

A lift másodpercek alatt érkezik a negyedikre. Ahogy kilépünk, Hansol keze még mindig a nyakamnál ölel, Jiwon pedig éppen ekkor lép ki a szobájából. Mosolyogva nézek fel Hansolra és válaszolok neki cseppet sem zavartatva magam, hogy Bobby minket bámul. Hansol vigyorogva biccent, majd elindulunk és mikor elérjük az ő szobájukat megállunk előtte.

-A szálloda előtt találkozunk. –mondja, majd kezét úgy veszi le rólam, hogy közben végigsimít, egészen a kézfejemig. Az érintésétől egy pillanatra zavarba jövök, de megerőltetem magam és elindulok a saját szobám felé. Hansol aztán érti a dolgát…

Mikor a kezemet a kilincsre teszem, szemem sarkából látom, ahogy Bobby egy alig észrevehetőt lép felém, de még mielőtt bármi történhetett volna, benyitottam, majd olyan sebességgel be is csuktam magam mögött az ajtót.

Finoman, nehogy Bobby meghallja, az ajtónak döntöttem a hátam és kifújtam a magamban tartott levegőt. Észre sem vettem, hogy visszatartottam. Soomin szájában a fogkefével dugja ki fejét a fürdőszobából.

Eközben én elmorzsolok egy könnycseppet és elmosolyodom, hogy bármit is akart Jiwon, akart valamit.