Napok teltek
el, Jiwon pedig teljesen megváltozott. Száznyolcvan fokos fordulatot vett.
Azóta, mióta véget vetett Hannával tartó kapcsolatának, kerül. Szó szerint. Ha
esetleg kettesben maradok vele, ő azonnal talál magának valami feladatot, hogy
ne kelljen velem maradnia. Hiába akarom vele megbeszélni a dolgokat, egyszerűen
nem engedi. Az hagyján, hogy nem beszél velem, de tánc közben alig akar hozzám
érni. Az még megy neki, hogy néha megtartson, de ha hosszabb ideig kell
tartani, az már a nehezére esik. És akkor még nem mondtam az utolsó pózt… Ez
így nem mehet sokáig! Teljesen elrontjuk emiatt ezt a fantasztikus koreót.
Hansol félelmetes hangja sem rémíti meg. Egyik fülén bemegy a szidás, a másikon
ki. Ha a csapattal vagyunk, nincs baj, de ha kettesben… Na az felér
mindkettőnknek egy kínzással. És ez így ment azalatt a másfél hét alatt, amíg
még Koreában voltunk.
Már a buszon
ülünk, a többi táncossal együtt, New Yorkban, és a szállodánkhoz közeledünk. A
Big Bang koncertezni jött New Yorkba, és az iKON lesz az elő fellépő. Az az
igazság, hogy ha a srácok nem is lépnének fel, még akkor is jöttünk volna, mint
Big Bang táncosok, és hogy őszinte legyek, annak sokkal jobban örültem volna…
Az ablaknak
dőlve nézem a mellettünk elhaladó gyönyörű épületeket, az embertömeget. Közben
azért imádkozok, hogy az előttünk haladó buszban ülő fiú ne a mi szintünkön
legyen. Nem akarok a közelébe lenni addig, amíg az nem muszáj. Meguntam, hogy
én küzdők azért, hogy megbeszéljük a dolgokat, ő pedig kerül és a legkisebb
érdeklődést sem mutatja irántam.
Tisztán
emlékszem Jiwon mindenegyes szavára, amit akkor este mondott. Volt rá elég
időm, hogy átgondoljak minden lehetőséget, de mindig arra jutottam, hogy rám
gondolt akkor. Az egyetlen dolog, amit nem értek, az az, hogy mi a fenéért nem
lép még mindig. Ő is nagyon jól tudja, hogy megértettem mindent. Tudja, hogy az
elejétől a végéig hallottam minden szavát, mégsem akarja megmagyarázni. Már
annak is örülnék, ha kimagyarázná magát ebből az egészből, de még ezt sem teszi
meg. Mire vár? Nekem kellene lépnem? Kétlem! Nehogy már én menjek oda hozzá,
hogy Hé Bobby, nem járunk?! Na még mit nem! Eszemben sincs ilyen mélyre
süllyedni! Én ehhez túl büszke vagyok.
-Hyunji!
–bök oldalba Soomin. Nagyokat pislogva nézek rá. Ő csak elmosolyodik. –Gyere,
megjöttünk. Nem szeretném, ha elkeverednél a tömegben.
-Tömeg? Mi
féle töm… Anyám! –kiáltok fel, amint visszafordulok az ablak irányába. A szállodánk
előtt hatalmas csoportokban állnak a rajongók. –Ne merészelj elhagyni.
-Te se
engem! –kinyújtja felém kezét, majd kihúz az ülések közül, át a folyosón, majd
le a buszról. Amint letettem lábaim New York utcáira, a testem bizseregni
kezdett. Átjárt az adrenalin, hogy néhány óra múlva itt fogok táncolni. Még
sosem voltam itt, ezért meg akarom mutatni, hogy micsoda tehetségem van, és
hogy mennyire varázslatos előadást tud nyújtani a mi hatalmas családunk.
A busz után
közvetlen egy hosszú sorompószerűséget helyeztek el, hogy távol tartsák a
rajongókat, mi pedig nyugodtan be tudjunk pakolni. A rajongók óriási táblákkal,
kifestett arccal kiabálták az idolok neveit, akik most kezdtek el
leszállingózni a buszról. Hatalmas vigyorral integettek vissza, Seungri még
képeket is csinált néhány szerencsés fannal. Legnagyobb meglepetésemre, minket,
táncosokat is hangosan éjjeneztek. A Kwon ikreknek temérdek ajándék táskát
adtak át. A legjobb érzés, hogy a saját nevemet is meghallottam. Mellettem a
kordon mögött állt egy lány, hevesen integetve. Lassan odamentem hozzá,
átnyújtott nekem is egy óriási táskát, ami meglehetősen nehéznek bizonyult,
majd egy kép után megköszöntem neki.
-Ezt láttad?
–pördülök vissza Soomin mellé, aki már a bőröndökkel bíbelődik. Ahogy látom, az
ő kezében is van egy táska. Meg sem lepődök, mikor látom, hogy az a rózsaszín
összes színében tündököl.
-Igen, de
nézd milyen cuki. –emeli fel a táskáját, majd miután tisztáztuk, hogy majd a
szobába átkutatjuk a táskáink tartalmát, Donyhoz sietünk, hogy segítsünk neki
kiszedni a buszból a bőröndöket. Miután mindenki megkapta a sajátját, a busz
tovább állt a szervezőkkel, hogy a koncert helyszínén kipakolják a maradék
cuccokat. A tömeg hangosan kiabálni kezdett, mikor Jiyoung megindult a szálloda
bejáratához, mosolyogva, integetve. Vegyülve elindultunk mi is, de az ajtóban
beleütköztem valakibe. Mindketten egyszerre akartunk belépni, ami még sikerült
is volna, ha bőröndjeink nem ütköznek. Szemem forgatva nézek el a jobb
oldalamon álló fiúra, aki szintén engem bámul. Sejtettem, hogy ő az.
-Ha arrébb
rakod a bőröndöd, be tudnánk menni. –jelentem ki a nyilvánvalót. Arca meg sem
rezdül. Egy szó nélkül hátrálni kezd, én pedig könnyedén el tudok indulni.
Hátra nézek, hogy lássam, ahogy ő is bejön. Rosszul esik, ahogy most már ezer
wattos mosollyal vigyorog a rajongóknak, az imént nekem pedig semmi érzelmet
nem mutatott. Szemeim megtelnek könnyekkel, amikor belép és tekintetét rám
emelve lelohad a mosoly arcáról. Visszakapom fejem és Soomin után sietek, aki
már a lifttől integet. Gyorsan visszapislogom őket, majd vigyorogva állok szőke
barátnőm mellé.
-Hetedik
emelet, 719-es szoba a miénk.
-Hányas
szobák vannak?
-Kettes.
Eunah Eunyounggal alszik. Én meg veled. –beszállunk a liftbe, közben hatalmas
vigyor éktelenkedik az arcán.
-Mi bajod?
Úgy vigyorogsz, mint egy idióta. –röhögök fel. A liftben utazó táncosok
egyszerre fordulnak Soomin felé, majd egyetértően bólogatni kezdenek.
-Jó,
bekaphatjátok. –legyint egyet, majd a fülemhez hajol és sugdolózni kezd. –De ha
gondolod, aludhatsz mással is. –húzogatja szemöldökét.
-Túl sokat
vagy együtt Donyval, kezded átvenni a szokásait.
-Mi? Dehogy!
–büszkén nevetve lépek ki a liftből, hogy sikerült visszaütnöm a magas labdát.
Soomin régen oda meg vissza volt a fiatalabbik ikerért, de aztán Hanbinnak
sikerült nagyobb benyomást tennie a lánynak.
Miközben Soo
magyarázkodik, szavai sajnos nem jutnak el tudatomig, addig én a szobánkat
keresem, amit egy kisebb folyosón találok meg. Rögtön megtorpanok, mikor
meglátom B.I-t a 720-as előtt.
-Soo…
-Na? –kerül
mellém ijedten.
-Mondd, hogy
a pasid rossz szobához ment és valójában nem a mellettünk lévőben lesz.
-Akkor
hazudnék neked. –vakarja meg fejbúbját.
-Akkor nem
Bobbyval lesz ugye?
-Erre te is
jól tudod a választ. De mi bajod?
-Semmi!
–kapom ki kezéből a kulcsot és anélkül, hogy ránéznék a leaderre, besétálok a
szobába, és az egyik ágyon hanyatt vágom magam.
Pár perc
múlva barátnőm is megérkezik, de egy szót sem szól és hagyja, hogy lenyugodjak
belül.
Lassan
sikerül is. Elindultunk összeszedni barátnőnket, majd már vele együtt felfedező
útra indultunk. A szálloda egyszerűen fantasztikus volt, megérdemelte az összes
csillagját. Megnéztük a wellness részétől kezdve az étterméig. Boldogan
jelenthettük ki, hogy az este jól be fogunk lakmározni. Természetesen akkor, ha
itt akarnak enni a többiek. Fennáll az a lehetőség is, hogy egy másik
étteremben vacsorázunk. Ki tudja, hogy akarják megünnepelni a koncertet. Bár
egy jó kis buliban simán benne lennénk mindannyian. Én tutira, jó lenne már
kiadni a felgyülemlett gőzt.
-Nézzétek,
van valami kaszinó féle is. –szólal meg Eunah. Már épp’ benyitottunk volna,
mikor megszólal Soomin telefonja.
-Igen? Aha,
de tudjuk. Ne parázz már, megyünk! –azzal leteszi. Kíváncsian nézünk rá, mégis
ki volt az, és mit akart. –Gyertek, a drága uram be van parázva, hogy nem
vagyunk a szobába és hogy fél óra múlva indulunk.
-Anyám.
–nevetek fel.
Végig
vigyorogva a visszafelé vezető utat, egymásba karolva megyünk először Eunahék
szobájába, majd a miénkbe. Soomin bekapcsolja a telefonján a lejátszási
listáját, majd hangosan hallgatva, táncikálva szedi össze cuccait. Én is
követem példáját és miközben mindketten jól érezzük magunkat, összedobjuk az
estéhez szükséges cuccainkat, elvégezzük a dolgainkat, majd el is telik az a
röpke fél óra, úgyhogy miután bezártuk a szobánkat, lesiettünk a szálloda elé,
ahol már várt bennünket a busz. Ahogy látom a Big Bang és az iKON már a
helyszínen lehet, ugyanis csak mi, táncosok indulunk el.
Egy társam
megkéri a buszsofőrt, hogy tekerje fel a hangerőt, majd mindannyian élvezve a
zenét ütjük el az időt, amíg oda nem érünk.
Többszöri
próba után, készen álltunk, hogy a nagy közönség előtt is megmutatkozzunk.
-Izgulok.
–sóhajtok fel. Éppen a hosszú tükör sor előtt ülök, szemeim le vannak hunyva és
miközben egy sminkes festeget, az ujjaimat tördelem.
-Nyugodj
meg. –hallom hangján, ahogy mosolyog. –Eszméletlenek lesztek. Mint mindig!
–szavai hallatán én is mosolyogni kezdek és hagyom, hogy folytassa munkáját.
Néhány
perccel később már egymásköré gyűlve várjuk, hogy Jungheop rátegye kezét a
miénkre és egy hangos „FIGHTING” után elinduljunk az idolokhoz, ahol a kis
rituálét elvégezzük. Az iKON összes tagja fekete és vörös ruhába van
öltöztetve, így a mi öltözékünk is hozzájuk igazodik. Hajam ki van engedve,
szemeim füstösre vannak kifestve, ajkam tűzpirosban égnek. A ruhám csupán egy
fekete kis sortból, egy piros kis topból és egy szintén fekete bakancsból áll.
Tökéletes. Ahogy közelebb érünk, meghallom, ahogy a Big Bang leadere hasznos
tanáccsal látja el a fiatalokat. Mikor befejezi, a többi táncos követi, mi
pedig az iKONnal maradunk és várjuk, hogy B.I elmondja gondolatait.
-Ez az első
alkalmunk, hogy Koreán és Japánon kívül máshol is megmutathatjuk, kik is
vagyunk. Rengeteget gyakoroltunk, tudom, hogy megcsináljuk! Ez itt a mi időnk!
Mindenki hozza ki magából a száztíz százalékot! –oldalra húzott mosollyal néz
körbe, mindegyikünk szemébe mélyen, majd Bobby biztató biccentése után
tekintetét le sem veszi kezünkről. –GET READY?
-SHOWTIME!!!
Alig
megvilágított folyosó vezet a színpadhoz. Az emberek ide-oda szaladgáltak, hol
papírokkal a kezükbe, hol mikrofonokkal, hol egyéb eszközökkel. Még néhány perc
hátra volt a koncert kezdetéig, és mivel jobbnak láttam Hanbint és Soomint
kicsit magukra hagyni, így a színpad széléhez mentem, hogy felfedezzem a falak
mögötti kis világot. A lélegzetem elállt! Óriási tömeg gyűlt össze a nézőtéren.
Mikor üresen állt ez a terem a próbák során, azt hittem nem fognak elférni az
emberek, hogy nem lesz sokaság, de örömmel kijelenthetem, hogy többen vannak,
mint égen a csillagok. Az egész helyiség fénylik a tábláktól, a plakátok
feliratai visszaverődnek és eszméletlen hangulatot adnak. Sok BB feliratot
látok, de az iKON rajongói is kitűnnek közülük. Melegség járja át a szívem,
ahogy belegondolok abba, mennyi ember szereti ezt a hét majmot, hányuknak
példaként jelennek meg. Sosem tudom megköszönni elégszer, hogy ilyen munkám
van, hogy ilyen életem van, aminek ők is a részei lehetnek. Ekkor hirtelen felvillan
a nagy kivetítőn a Mix&Match jeleneteiből összevágott kisfilm. Azonnal
észbe kapok, hogy nekem pillanatokon belül jelenésem van. Visszarohanok a
színfalak mögé és megkeresem a helyemet. Heten a színpad bejáratának a jobb
oldalán, heten pedig a baloldalán várakozunk. Én zárom a sort, előttem Eunah,
majd Soo és még négy társam. Az iKON tagjai lassan beállnak a paraván mögé,
felveszik a kezdő pozíciójukat. De várjunk csak! Valaki hiányzik. Hol van
Bobby? A szememmel azonnal keresni kezdem, nyújtózkodok, de sehol sem találom.
Hirtelen a
zene elhalkul, jelezve, hogy hamarosan a színpadra lépnek a srácok. Bobby még
mindig sehol, és én jobban izgulok miatta, mint amiatt, hogy pár perc múlva a
színpadon fogok lenni. Miután nem találtam előttem, hátra fordultam, hátha
valahol az öltöző felől meglátom, de ahelyett, hogy a világos folyosót láttam
volna, Bobby árnyékos arcával találtam szembe magam.
-Jézusom!
–ijedek meg. Oldalra biccenti fejét, kedvesen elmosolyodik, és megfogja a
felkaromat, majd végig simít rajta. Szemeim azonnal elkerekednek, testemet
kirázza a hideg a jóleső érzéstől.
-Ügyes
legyél. –morogja fülembe mély hangjával, majd egy puszit nyom az arcomra és
elrohan, nehogy lekésse a belépőjét. Lefagyva meredek magam elé, ajkaim
elváltak egymástól, kezem pedig szája helyére csúszik. Mi a franc volt ez?
Sebesen fordulok vissza, de ekkor Jiwon már nem volt a helyén. Ekkor hallottam
meg hangját a mikrofonban, ahogy üdvözli a rajongókat. Nehezen, tényleg nagyon
nehezen, de visszaállítottam az agyam a feladatomra és vártam a többiekkel
együtt, hogy elinduljon a jól ismert dal és mind a tizennégyen felsorakozzunk a
fiúk mögé, akik már csak annak élnek, hogy mosolyt vagy éppen könnyeket
csaljanak a rajongóik arcára, szemébe.
A refrén
részénél, amikor Bobby rappelt, alig vártam, amikor hozzám lép, átkarol a
vállaimnál és pár centire az arcomtól áll meg. Mindketten csillogó szemekkel
nézünk a másikra, nem csak a zene és a rajongók elismerő kiabálásai miatt,
hanem azért is, mert ilyen közel lehetünk egymáshoz. Fogalmam sincs meddig
marad ilyen a helyzet, de bárcsak lenne olyan erőm amivel megállíthatnám az
időt, akkor Jiwon sosem mozdulna mellőlem. A következő lépésnél kénytelen
ellépni, de egyikünk sem foglalkozhat most az érzelmekkel olyan téren, mint a
szerelem. Koncentrálunk az előadás tökéletességére. Felszabadultan táncolok.
Bizsereg a testem a tömeg láttán, akik élvezik a koncertet. Melegség jár át,
ahogy a boldogságtól csillog a szemük.
Mindannyian
készség nélkül adtuk át magunkat a zenének, állandó mosollyal kíséretben.
Hihetetlen érzés, és ezt senkinek nem adnám át.