22.rész

Két hete vagyunk itthon. Két hete Jiwon megint azt játssza, mint amikor Hannaval szakított. Ismételten kerüli a társaságomat, ha kettesben vagyunk. Ha a többiekkel, mint akinek semmi problémája a másikkal és olyan áthatóan társalog velem, hogy ilyen a mesékben sincs. Bobbynak két énje lett, vagy én nem is tudom mi lelte.

Még egy hét van a MAMA-ig és mi kőkeményen készülünk. Másnap, amikor haza értünk, Yang Hyunsuk összehívott egy kisebb társaságot megbeszélésre a MAMA-val kapcsolatban. Az irodájába hívott bennünket, akik részt vesznek. GD és Taeyang, Bobby és B.I, az Epik High, Masta Wu, és mi táncosok voltunk jelen. Tájékoztattak minket, hogyan lesznek sorrendben a fellépések, mikor lesz indulás, satöbbi. Természetesen megnyugtattak minket, hogy majd ott is kapunk felvilágosítást. Alig fértünk el abban a hatalmas szobában. Jövő hét hétfőn indulunk az esti járattal, hogy nyugodtan próbálhassunk még a szerdai kezdésig.

Ma kezdtük csak a hetet. Egy órája fejeztük be az ebédszünetet, éppen Hansollal sétálok a termünk felé, hogy Bobby szólóját gyakorolhassuk.

Azóta, hogy megérkeztünk Koreába, Hansol és én szinte minden percben egymás közelében vagyunk. Hülyeségekről az igaz, de az egész napokat végig beszéljük a facebookon is, hogy ha esetleg Bobby meglátná a telefonom, akkor az is a tudtára jusson, hogy kivel beszélek. Együtt megyünk ebédelni, és egészen hazáig kísér. Azt leszámítva, hogy semmi romantika nincs a beszélgetéseinkben, sőt még a viselkedésünkben se, annak ellenére, totál olyan az egész, mintha tényleg járnánk. Nagyon ajánlom Jiwonnak, hogy lépjen végre, mert kezd kényelmetlen lenni a számomra ez az egész Hansollal kapcsolatban. Kezdem megszokni, hogy állandóan mellettem van, és ezt nem érzem valami jónak. Rosszat sejtek a közeljövőben.

-Bírod még? –kérdezem tőle séta közben.

-Hyunji –sóhajt fel, aztán vigyorog. –még csak három napja játszunk. Hogy a francba ne bírnám?! –röhög fel. Közben lepacsizik az egyik haverjával. Köszönésként én is rá mosolygok, amikor elmegyek mellette.

-Csak aggódok az érzelmek miatt. –mondom miután újra ketten maradtunk.

-Te érzel valamit? –torpan meg hirtelen és néz rám.

-Én csak… Én csak miattad aggódom.

-Jajj, hagyd ezt abba! –mosolyog. Kezét a hátamra simítja és egy kicsit meglök, hogy tovább mehessünk. –Megállapodtunk a legelején, hogy ha érzelmeket érzünk, akkor szólunk, nem igaz? De! –válaszolja meg gyorsan a saját kérdését. –Tehát akkor ne kérdezd meg minden nap második órájában, mert úgyis szólni fogok, ha így alakul.

-Jó bocs. –vakarom meg tarkómat.

-Gyere, legyünk túl a próbán, hogy aztán haza kísérhesselek és Bobby felrobbanjon a méregtől.

-Hmm… Hát ez kedves. –nevetek. A próbaterem ajtaja ebben a pillanatban kinyílik és majdnem Hansol képébe vágódik. Egy magas sötét, hosszú hajú lányt pillantunk meg háttal, majd ingerülten fordul felénk, miután a másik irányba nem látott senkit.

-Heeyun? –lepődünk meg egyszerre. A kezeit a csípőjére teszi, állát egy kicsit lejjebb hajtja.

-Hol a francba voltatok? Már fél órája bemelegítve kellene lenned. –megkocogtatja óráját, miközben hozzám beszél. Fülem-farkam behúzva sunnyogok el mellette. Magam mögött hallom, ahogy Hansol felröhög és valamit súg Heeyunnak.

Ahogy belépek, meglátom Jiwont a tükör előtt állva. Szeme sarkából rám néz, majd vissza is kapja a tekintetét saját magára. Fújtatva sétálok a padnál lévő cuccainkhoz, hogy az üvegemből ihassak egy kortyot. Lassan felhúztam a bal lábfejemet, hogy a cipőm sarka érhessen a parkettához és le tudjak ereszkedni spárgába. Óvatosan csúszok, hogy a vizes flakont vissza tudjam tenni a helyére. Míg ezt teszem, addig félve Bobbyra sandítok, aki nekem háttal áll és éppen lefelé hajolva nyújt. Melegítőnadrágja ráfeszül formás fenekére és be kell hogy valljam, nagyon is élvezem a látványt. Melegítőjéhez hasonló szürke színű, kissé bő pólót visel. Valahogy olyan szexin áll neki a szürke. Á! Kuss! Ne gondolkodj ilyenen! De ahogy előre hajol, belátok a pólójába és még ilyen távolságban is látom kockás hasát. De az a fenék, na az, mindent visz!

-Soomin nem normális. –guggol le elém Hansol, ezzel eltakarva a csodálatos látványt. Megrezzenek és értetlenül pislogok rá.

-Igen, ezt eddig is tudtam, de most ez, hogy jön ide?

-Úgy, hogy Heeyun azért cseszett le minket, mert Soomin megkérte, hogy Bobbyt még ezzel is idegesíteni tudjuk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen.

-Jó, ez egy hülye. –nevetek fel hangosan. Velem együtt röhög ő is, majd hirtelen hanyatt vágja magát és a földön forgolódva folytatja.

-Nemhogy példát mutatnál a fiatalabbaknak… -lép mellénk Heeyun. –Nézz rá szerencsétlen Hyunjira, azt se tudja, e világi vagy-e vagy sem.

-Bekaphatod.

-Kapd be te, te vén róka! –vág vissza a lány. Alig bírom mellettük nevetés nélkül. Jobb lábamat a bal mellé húzom közben és most a kettőre kezdek hajolgatni. –Mennyivel is vagy idősebb nála? Tizenkét évvel?

-Menj a francba! Ennyire öregnek nézel? –felpattan a helyéről, lekapja felsőjét és mutogatni kezdi, hogy egy öregnek nem ilyen izmai vannak. Szemünket takargatva, hányást imitálva vicceljük meg. Ujjaim közül látom, hogy Jiwon szemöldökét felvonva, undorral nézi Hansolt, majd hirtelen rám néz. Lassan lecsúszik a kezem és egymásba kapaszkodik a tekintetünk. –Kilenc évvel vagyok csak nála idősebb. Legalább tapasztalt férfival lesz együtt. –Hansol szavai hallatán Jiwon tekintete azonnal elsötétül, a fiúra mered, álla megfeszül, kész a saját kezével kitekerni a nyakát. Aztaa!

Hirtelen felpattan és megindul Hansol felé. Én is állásba vágom magam és már lépnék is a két fiú közé, mikor Bobby tovább megy a géphez és beindítja a dalt.

-Kezdjünk végre! –adja ki a parancsot, mire mindhárman megilletődve nézünk rá. Heeyun aprót bólint, majd visszafordul felénk. Megkérdezi kész vagyok-e, majd miután bólintok, Bobbyval szembe állok. Már meg is teszem az első lépést, mikor arra leszek figyelmes, hogy partnerem még mindig nem mozdult. Megállok és értetlenül pillogok rá. Látom rajta, valami nagyon böki a csőrét. Hosszabb ideig lehunyja szemét, nyel egy nagyobbat, majd szúrós szemmel a mellettem nyújtó Hansolra néz. –Tudod Hansol, egy kapcsolatban nem az a fontos, mennyire tapasztalt az ember, hanem az, hogy mennyire szereti a másikat.

A levegő azonnal megfagyott a terembe. Éreztem a jéghideg fuvallatot a tarkómon és egyenesen a gerincemen futott végig. Mellettem Hansol haláli nyugalommal feláll, Bobby elé sétál. Egészen addig megy, míg már csak egy fél lábfejnyi marad közöttük a távolság. Heeyun és én… Tulajdonképpen fogalmam sincs, mi játszódik le a fejünkben.

-Mit mondtál? –Hansol hangja nyugodt, de fenyegető. Bobby teste meg sem rezzen.

-Hallottad, nem fogom még egyszer elismételni.

-Kinek képzeled te magad? Az utóbbi időben marhán kinyílt a szád, de jó lenne, ha visszafognál. Ne merészelj engem kioktatni, pont egy kapcsolatról.

-Na és te kinek képzeled magad? Pont te ne akarj prédikálni a kapcsolatokról. Lassan a fél város ismeri a neved, mint a legnagyobb k*rógép. –Bobby olyan merészen beszélt, hogy rá sem ismertem. Csak ott álltam, és nem tudtam mit tegyek. Le akartam állítani, de megállított a kíváncsiság, hogy meg tudjam, mi fog kisülni ebből a vitából.

-Akkor elmondom mit látok Jiwon. –Hansol megindul és lassan körbesétálja Bobbyt, szemét le sem véve róla. –Látok egy beszari, macsó férfinak képzelő gyereket, aki azt hiszi, csak azért, mert letagadja a saját érzéseit egy csodálatos lány iránt, már is azt képzeli, hogy igazi férfi. Elmenekülsz attól, aki minden szaros kis hibáddal is szeret téged, sőt már annyiszor csalódott benned, de még mindig van benne egy kis remény. Ez nem férfi Jiwon! Ez egy gyerek! Egy gyerek vagy, aki belebújik a képzelt férfi szerepbe. Addig nekem ne magyarázz, amíg nem vagy képes saját magad gyengeségeit legyőzni! –majd megpaskolta Bobby vállát. Mindhárman lefagyva álltunk a teremben, amíg a táncos fiú a számítógéphez megy. Jiwon maga elé bámul, és legnagyobb meglepetésemre nem menekül ki a teremből.

Anyám borogass! Mi az isten volt ez? A szívem majd’ kiugrik a helyéről. Nem tudom, mit mondhatnék, illetve gondolhatnék. Egyszerűen nem tudom most erre, hogy reagáljak. Miközben Hansol Bobbyhoz beszélt, a fiú végig a szemembe nézett. Leesett neki, hogy rólam beszél Hansol, csak én nem jöttem rá, hogy mit gondol Jiwon. Csak azután vette le rólam a tekintetét, amikor a táncos újra szemtől szembe került vele.

Hansol viszont ugyanolyan nyugodt arccal néz vissza rám a hifitől, mint amilyen ebéd közben volt. Mint akivel semmi sem történt.

-Heeyun? –a lány mellettem összerezzen és haptákba vágja magát. –Egészbe menjen, vagy szakaszokba próbálják?

-Mi? Öö… Izé, mit is kérdeztél? –Heeyun Hansolhoz siet.

-Egészbe. –szólok közbe. Mindketten felém kapják a fejüket, majd végül egyszerre bólintottak. Elindították a lejátszót, majd leültek a padra, minket figyelve. Lassan Bobbyra nézek és biztatásként mosolyogva bólintok, de ő csak elfordítja fejét és a tánchoz szükséges széket maga mellé gurítja, majd rá is ül. Megfeszült vállaimat leengedem és kifújom a levegőt. Előre látom, hogy borzalmas próbának nézünk elébe.

-Áú! –nyögök fel hangosan.

-Nagyon megütötted magad? –siet hozzám Heeyun.

-Csak a hátsómat egy kicsit. –oldalra dőlök és megdörzsölöm a fájó pontom.

-Eszednél vagy? –ugrik neki Hansol Bobbynak. –Miért nem tudod normálisan megtartani? Kértünk, hogy vigyázz rá! Azt is megmondtuk, hogy ez egy érzelmes dal, amihez ha már nem mutatod ki, játszani kell. –Jiwon érzelemmentes arccal nézett le rám. Rengetegszer kezdtük újra már a táncot, de sosem volt jó. Hiába gyakoroltunk, nem ment. Jiwon nem tartott rendesen, és így nem tudtam rendesen mozogni. Most is, hátra kellett volna dőlnöm, hogy majd ő elkap, de nem tette és fenékre estem. Igazság szerint nagyobb volt az ijedtség, mint a fájdalom.

Heeyun kinyújtja felém a kezét, én pedig örömmel fogadom el.

-Jól vagy Hyunji? –kérdezi aggódva Hansol.

-Persze. –mosolygok kedvesen vissza rá. Jiwon szemet forgatva csóválja a fejét, amit Hansol is észrevesz.

-Tudsz most rögtön táncolni? –hangja eléggé kemény lett. Összeráncolom homlokom és haloványan biccentek. Megragadta Jiwon karját, amire a fiú kirántotta a szorításából. –Ülj le! –szól rá a rapperre.

-Nekem ne parancsolgass!

-Ülj le kérlek. –kérleli Heeyun is. Orrlyukai kitágulnak, de aztán csak leül. Hansol lassan felém sétál, egy pillanatra megáll előttem, aztán megfogta a kezem és a kezdő pozícióba állít, majd ő is oda sétál és leül a székre. Heeyun beindítja a dalt.

-Nézd meg, hogyan kell előadni és nem csak táncolni. –intézi szavait Hansol Bobbynak. Meglepetten nyelek egyet. Anyám, Hansol most velem akarja megmutatni Bobbynak hogy kell… na várjunk csak! Hansol szeme csillog, gonoszul. Ez egy lecke!

Az énekesnő megszólal, én pedig sétálni kezdek Hansol felé, aki most valami különleges, és valamiért nagyon is szexi szerepet vett fel. Ahogy mellé érek, kezemet oldalasan kinyújtom és mellkasán húzom végig úgy, hogy közbe megkerülöm. Mikor mögéje lépek, teljes testemmel felé fordulok, mindkét kezemet mellkasára teszem. Ujjaim alatt érzem, hogy a szíve egyre hevesebben ver. Nem merek Jiwon felé fordulni, pedig nagyon szeretnék. Azt pedig még inkább, hogy ő legyen most ebben a székben, és ő adja át magát ennyire a dal mondanivalójának, ne pedig Hansol. Nincs bajom vele, kedvelem, de én Jiwonba vagyok szerelmes. Úgy érzem, az érzelmeim kimutatásával nem lesznek problémáim élesben, ugyanis már most azt érzem, hogy elbőgöm magam. Eddig valahogy türtőztettem magam, de most, ahogy Hansol végig simít a hátamon, és közben hátra dönt, érzem, hogy meghalok Bobby érintéséért. Fáj minden porcikám érte. 

Hansollal táncolni teljesen más, mint Jiwonnal. Hansol annyira biztonságos. Testünk összhangban mozog, mintha megfestenék, annyira finomak a mozdulataink. Aztán amikor az érzelmek kezdenek a dalban is felerősödni, Hansol mozgása is úgy válik egyre…forróbbá. Ahogy hátulról magához szorít, hozzám préselődik parázsló teste, és érzem, hogy lent sincs másképpen. Amint megérzem csípőmnél őt, kibillenek az egyensúlyomból és elrontom a lépést. Profikhoz hasonlóan próbálom megállás nélkül tovább csinálni, de Hansol annyira vad, hogy nem tudom kezelni a helyzetet. Mint egy szűz kislány kapkodom ide-oda a fejem, persze igyekezve őt nem kizökkenteni a koncentrációjából.

Hatalmas meleg kezét tarkómra teszi és finoman hátra dönt, hogy egy félkört tudjon a testemmel leírni a levegőbe. Bobby sosem tartott még így. Ez olyan más! Egészen más! És ekkor megakad a lélegzetem! Hansol lejjebb hajtja a fejét, szinte a melleimre és úgy néz le rám, vágytól csillogó szemekkel, majd szépen lassan visszaenged alapállásba. Bobby sosem jött ennyire közel. Mondjuk ő még sosem táncolta úgy ezt a koreográfiát, ahogy azt kellene. Hansol kezei lecsúsznak a csípőmre, felemel a magasba, majd félig a levegőben megtartva forog egyet. Lassan, a zene ritmusára lerak, magához ölel úgy, hogy egyik karja a hátamon, a másik a tarkómon félig a hajamba túrva tart és összeérinti a homlokunkat, míg egymás szemébe nézünk.

A zene elhalkul, néma csend. És én rettegek attól, hogy emiatt a csend miatt, a többiek meghallják hevesen zakatoló szívverésem. Mindjárt kiszakad a mellkasomból. Hevesen zihálunk mindketten, mintha egy kemény menetet nyomtunk volna, bár ezt honnét is tudhatnám, sosem volt még benne részem…

Lassan enged el, kezével gyengéden végig simít a hátamon, libabőrt hagyva maga után. A hasamban valami istenverte fájdalom keletkezik, amit nem tudok hova tenni. Rá nézve látom, hogy nem szívesen veszi le rólam a szemét, de kénytelen. A többiek felé pillant és újra önmaga. Én csak megszeppenve fordulok arra, de nem merem felemelni a fejem. Félek Bobby reakciójától. Végül felnézek. Heeyun csodálkozva tapsikol, dicsérve minket, hogy annak ellenére, hogy most táncoltunk először párban, mennyire harmonikusak voltunk.

Jiwon viszont nem néz rám. Ő egyenesen Hansollal szemez, aki állja a gyilkos tekintetet.

-Látod Jiwon, így kell bánni egy nővel. –szavai hallatán azonnal elpirulok, viszont amikor Jiwon felpattan - a mozdulata olyan gyors, hogy a szellőjét az arcomon érzem - és behúz egyet a mellettem állónak, falfehér leszek.