26.rész

Másnap reggel fogalmam sincs hány órakor kelhettem, de a nap tél ellenére erősen tűzött. Ezek szerint Hansol elhúzta a függönyöket, mikor felkelt mellőlem. Félig ülőhelyzetből dőlök el teljesen és foglalom el az egész kanapét.

-Jó reggelt álomszuszék. –Hansol kedves köszöntésére csak morgok egyet. Semmi erőm kinyitni a számat. –Hasadra süt a nap. –nevet halkan, majd megpuszilja a homlokom. Kellemes, bizsergető érzés marad utána a hasamban.

-Hány óra?

-Fél tíz lesz. –válaszol és hangját egyre távolabbról hallom. Miután tudattam magammal, hogy még van négy és fél órám a próbáig, nyugodtan bugyoláltam vissza magam a takaró alá. –Hyunji!

-Na? –nyögöm álmosan.

-Készítettem reggelit.

-Aha…az király. –majd amint kimondtam, fogtam magam és befordultam a másik irányba.

-Nutella is van! –jelenti ki Hansol, és én azonnal ledobom magamról a takarót. Lábaim bele is gabalyodtak, de hála a tapasztalatnak hamar legyűrtem a gonoszt és már ott is ültem Hansollal szemben a konyhaasztalnál. –Ha tudom, hogy ilyen gyors vagy ha a nutelláról van szó, már előbb bevetettem volna ellened. –nevet fel hangosan, miközben letekeri a mogyorókrém tetejét.

-Ne zsarolj Lee Hansol, különben nem leszünk jóban. –rúgom meg finoman bokáját az asztal alatt.

Amint mindketten lenyugodtunk nekiláttunk a reggelinek. Amíg aludtam Hansol elugrott pékségbe, hozott frissen sült édes kalácsot. Megterített, kávét főzött. Nagyon aranyos volt egész végig. Eszméletlenül jól éreztem magam mellette. Be nem állt a szája, folyamatosan mondta a hülyeségeket. Rengeteget nevettünk.

-Tiszta csoki a szád. –röhög fel hangosan. Szalvéta helyett megfogom a nutellában lévő kést, rákenem az ujjamra a krémet és az orrára teszem.

-Most már te is csokis vagy. –jelentem ki nyugodtan, megvonom a vállam, majd folytatom tovább a reggelit.

-Akkor a próbán találkozunk!

-Köszönök mindent még egyszer. –mosolygok, majd mielőtt még szabadkozhatna, becsukom a kocsi ajtaját és beszaladok a panelünkbe. –Jó napot! –köszönök a portásnak.

-Jó napot kívánok. –visszanéz a kis pultjára, majd amikor már a liftet várom, utánam kiált. –Byun Hyunji!

-Igen? –fordulok vissza.

-Legyen szíves visszajönni. –amint odaérek, elém tesz egy keményebb lapot. –Itt írja alá! –mutat a lapra, a nevem mellé.

-Rendben, de miért?

-Hoztak Önnek valamit. –eltűnik a porta melletti raktárba, majd egy gigantikus csokorral tér vissza.

-Mi a…? –azonnal elkerekednek a szemeim. Mi a franc? Megszámolni sem tudom, annyi rózsa van benne. –Ezt kitől…?

-Sajnálom, de nem tudom. Egy futárszolgálat szállította ki. –kicsit csalódottan nézek vissza a kezemben tartott csokorra. –Mindenesetre az biztos, hogy valaki nagyon szereti Önt. –kedvesen bólintok, majd elindulok a lakásunkba. Nagyon remélem nyitva az ajtó, nem igazán tudok mozogni ezzel a kezemben. Oldalra fordulok és próbálom könyökkel kinyitni, de mindhiába, így hát dörömbölni kezdek, már amennyire tudok. Remélem Bobby méltóztatik felemelni a formás kis fenekét.

-Jó napot, még egy csokor? –hallom meg Soo értetlen hangját.

-Még egy? –fordulok úgy, hogy szembe nézhessek vele.

-Ó, hát te vagy? Hol voltál? –félre áll és beenged. A konyha felé tartva senkit nem látok itthon, oda érve pedig az asztalra teszem a csokor virágot. Fellélegzem és ekkor látok meg egy ugyanolyan csokrot.

-Honnan van ez? –kérdezem Soot, aki már mellettem is áll.

-Reggel jött a portás, hogy neked hozták. –mondja, majd megszagolja a másik csokrot is. –Ja igen, meg kaptál hozzá valami kártyát is.

Közelebb lépek és csak ekkor látom, hogy mindkettőben egy-egy cédula van eldugva. Először az elsőt nézem meg. Soomin szorosan mellém lép, én pedig kicsit felé fordulok, hogy ő is jól láthassa. Lassan szétnyitom. „Én futok, és Te is. Én utánad, te előlem.” Értetlen fejjel, összeráncolt homlokkal nézem először a lapot, után pedig Soomint.

-Nyisd ki a másikat is. –suttogja, mintha valami veszélyes helyen lennénk és az ellenségeink minket figyelnének. Bólintok, aztán megteszem, amit kért. „Én csak most kezdek rájönni, hogy bármi történjék is, mindig marad köztünk egy kapocs, ami téged hozzám fűz. Sosem lesz olyan, hogy ne aggódjak érted. Sosem fordulhat elő, hogy ne számítson, mit teszel. Mindig is fontos leszel a számomra.”

-Te érted ezt? –kérdez azonnal.

-Egy szót se… Mármint felfogtam mi van ide írva, de miért?

-Fogalmam sincs. –kihúzza az egyik széket, és leül rá. –Ki küldhette?

-Nem tudom. Senki nincs, aki futna utánam. Illetve nem tudok róla, hogy lenne.

Csendbe maradtunk. Soomin az állát dörzsölgetve gondolkodott. Én eközben még kétszer elolvastam az asztalra fektetett üzeneteket. Ki a fenétől jöhettek? Valamit biztos jelent ez az üzenet, de mit? Mármint na..

-Van egy felvetésem, de tuti nem fog tetszeni. –ugrik fel hirtelen, ezzel majdnem leborítja az egyik vázát.

-Hagyjál a beteges elméleteiddel. –röhögök fel, majd a mellem alatt összefonom karjaimat.

-Nem beteges az elméletem, és ez nem is akkora hülyeség. –számat húzom, de ráfordítom a figyelmemet. –Tételezzük fel, hogy a virágokat Jiwon küldte…

A mondatát azonban nem tudja befejezni, mert hangosan kinevetem. Hasamat fogom az ötletétől, miszerint Jiwon küldte a virágokat és írta az üzeneteket. Na ne nézzen már ekkora pali madárnak. Ezt nem gondolhatta komolyan. Még hogy Jiwon… Ha-ha… Röhej!

-Had fejezzem már be, ne röhögj! –szól rám mérgesen. Azonnal abbahagyom a nevetést. –Gondolj csak bele! Szerintem az első üzenettel rád céloz.

-Már ne is haragudj, de ha azt hiszi, hogy előle futok, akkor eléggé vak! Milyen jó is lenne, ha ő teperne utánam, de az a baj, hogy kettőnk közül én futok utána és nem ő utá… Basszus!

-Látod! Mondom én, hogy logikus! –Soonak igaza van! Ezt Bobby küldte?

-Lehetetlen!

-Nézd –tolja elém a másik kártyát. –Itt pedig már az érzelmeiről ír. –ekkor újra felnevetek. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem ő írta!

-Lássuk be, az első lap tényleg jellemezne bennünket, de ez már nem. Jiwon soha a büdös életbe nem írna olyat, hogy van köztünk egy kapocs, meg hogy számít amit teszek… Pff… Könyörgöm Soomin, ne nevettess! –nevetek újra, majd felállok és a szobámba indulok. Hallom, ahogy Soomin betolja a széket, majd utánam rohan.

-Hyunji! Hyunji, várj már!

-Nem! –pördülök meg és magabiztos hangon felelek. –Én elhiszem amit mondasz, és igen, adnék esélyt is arra, hogy ezt tényleg ő írta, de azután, hogy ő tegnap úgy kezelt, mint valami utolsó k*rva, ne haragudj, de a legnagyobb jó indulattal sem tudom elképzelni, hogy ezt ő küldte vagy írta.

-Én erről nem…

-Igen, erről nem tudtál! –robbantam, talán egy kicsit túlságosan is nagyot. Soomin csak elkerekedett szemekkel bámult rám. –Bocsáss meg. –visszafordultam és besiettem a szobába. Gyorsan felkaptam a törölközőmet, és tiszta ruhákat, majd elvágtattam Soo mellett és bezárkóztam a fürdőbe. Muszáj kicsit lehűtenem magam.

-Ne haragudj az előbbiért. –kérek bocsánatot, amikor beérek a szobánkba. Soomin éppen a szekrényében pakolja a tiszta ruhákat. Lassan leteszi a ruháit, és csak ezután fordul felém.

-Semmi baj. –mosolyog kedvesen. –Kicsit elragadtattam magam.

Még mielőtt tiltakozhattam volna, kérdésével terelte el a kissé kényelmetlen témát.

-Hol voltál tegnap? Jiwon azt mondta reggel, hogy egész éjjel nem voltál itthon.

-Szóval észrevette… Kész csoda! –vizes törölközőmet a szobában lévő szárítóra teszem. Soo eközben folytatja ruháinak pakolását.

-Hansolnál aludtam. –mondom mindezt úgy, hogy a hangomban valami megmagyarázhatatlan boldogság uralkodik. Soomin válla felett rám pillant, arcán hatalmas vigyorral. Villám gyorsan leül mellém az ágyra.

-Mesélj csak. –kacsint rám.

A Hansollal töltött idő mindenegyes mozzanatáról beszámoltam neki. Elmeséltem, hogy Dony helyett engem választott és hogy szerintem erre Jiwon sosem lett volna képes. Aztán hogy mennyire okos gondolatai vannak és hogy mennyire félreismertük, hiszen eddig mindig úgy tartottuk Hansolt, hogy egy agyatlan szoknya vadász, erre pedig kiderül, hogy egy nagyon is másokkal törődő fiú. Természetesen a parton történtekről is meséltem, egészen a csókig. Azt vettem észre magamon, hogy amíg a csókunkról beszéltem, a szám a fülemig ért, bizsergett a testem és egy kicsit zavarban is voltam talán. Soo az elején vigyorogva várta, hogy mi fog kisülni a dologból, majd ahogy én egyre melegebbnek éreztem a testem, az ő arca annál komolyabb lett. Bevallom egy kicsit megrémített.

-Na és mi volt az oka, hogy eljöttél itthonról?

Kérdése újra eszembe juttatja hogyan viselkedett velem Jiwon. A testemen uralkodó melegség azonnal jegessé változott. Hogy lehet, hogy valaki gondolatától azonnal elszáll minden kedvem az élettől?

-Az a barom beszállt mellém a kádba… Meg olyan dolgokat csinált… -egyből levert a víz.

-Milyen dolgokat? –erre azonban nem válaszoltam, csak folytattam tovább. Kicsit furán éreztem magam valami miatt. De nem tudnám megmondani, hogy miért.

-Aztán meg olyanokat vágott a fejemhez, hogy ő is szórakozni akar velem, miért csak Hansol teheti meg ezt velem. Teljesen alpári módon közölte velem, hogy szexet akar, te hogy érezted volna magad?! Én baromi pocsékul és rohadtul szánalmasnak. Azt hiszi, hogy lefeküdtem Hansollal. És ha igen? Semmi köze hozzá! Azt csinálok, amit akarok!

-Eszedbe juttatnám, hogy Hansollal csak és kizárólag barátok vagytok, akik megegyeztek, hogy eljátsszák, hogy együtt vannak.

-Most mégis mi bajod van? –kérdezem összeráncolt homlokkal.

-Nincs bajom! Én csak elmondom a véleményemet, persze csak ha nem veszed zokon. –nemet intettem a fejemmel. –Mielőtt félreérted én nagyon kedvelem Hansolt és örülök is, hogy barátok vagytok, viszont úgy gondolom, hogy te nem csak ennyit érzel iránta. És szerintem ő sem szimplán barátnak tekint. Viszont! Ismerlek, mint a tenyeremet és tudom, hogy minden gyűlölet ellenére szerelmes vagy Jiwonban, aki szintén szeret csak egy idióta és attól félek, hogy helytelen döntést fogsz hozni. Vagy az lesz, hogy Hansolt választod úgy, hogy szereted Jiwont, és emiatt sosem lehetsz igazán Hansolé, vagy két szék közé esel. Tudom, hogy Hansol biztosabbnak néz ki, de legbelül tudod, hogy a szíved nem lehet sosem az övé!

-Mi az istenért fogod az ő pártját?

-Mert tudom mi a jó neked!

-Ó, hát persze! –röhögök fel gúnyosan. –Te aztán mindig mindent tudsz! Esküszöm nem értem miért nem látod úgy a dolgokat, ahogy én. Tudod mennyire szar, hogy Jiwon így játszik velem?

-Ige…

-Nem! –kiáltok rá. –Nem tudod. Az meg a másik, hogy egy szóval sem mondtam, hogy akarok valamit Hansoltól! Felnőtt nő vagyok, had döntsem már el én, hogy mi jó nekem és mi nem! –azzal fogtam magam, bedobáltam egy-két cuccot a próbára, majd ott hagytam Soot. Nem volt kedvem tovább feszegetni a húrokat, ami valamelyikünknél előbb utóbb úgyis elszakadt volna.

Negyed óra múlva már a YG hátsó bejáratánál sétáltam. Lassan húzom csak ki a fülhallgatót a fülemből, hogy a kint cigizőknek köszönhessek illedelmesen. A lifttel egészen a próbatermek szintjéig megyek, majd kilépve onnan meghallok egy mély, dörmögő, nagyon is dühös hangot. Ám annak ellenére, hogy mérges, még sem kiabál. Ez Jiwon.

-Á Hyunji! –rohan felém egy táncos lány, kezében egy újabb hatalmas rózsa csokorral. –Végre, hogy megtaláltalak.

-Sikerült. –mosolygok és egy kicsit oldalra dőlve a szemébe is tudok nézni.

-Tessék, ezt neked hozták. –átnyújtja, majd miután megköszöntem elrohan arra, amerről jött. Mélyet szippantok a virágból, majd azonnal keresni kezdem a szememmel a kis cédulát, de egyenlőre nem veszem ki. Elindulok lassú léptekkel abba az irányba, ahonnan még mindig Bobbyt hallom. Ugyanabban a fordulóban áll, mint akkor, amikor Hannahval láttam. Hátamat a falnak döntöm és úgy hallgatózok.

-Mi lenne, ha nem a hisztis kislányt játszanád?

-Én nem játszok semmiféle ilyesmit! –Hannah az. Megint!

-Ja igaz! Egy hisztis kislány vagy!

-Fogj vissza Bobby, különben még ennél is jobban megemlegeted! –fenyegetőzik a lány. Ennél is jobban? Mi a fene folyik itt?

-Mi a f*szért kellett árulkodnod? Jól végzem a munkám! Azt hiszed én nem tudok rólad dolgokat?

-Ne fenyegess! Nekem előbb hisznek, mint egy olyan kis senkinek mint neked, akinek az utóbbi időben körülbelül idegösszeroppanása van. Nem kapsz elég szexet az új barátnődtől?

-Neki ehhez semmi köze.

-Szóval tényleg megvonták tőled a szexet! –hangos nevetésétől a hideg futkos a hátamon. –Látod Bobby, édes a bosszú! Szia Hyunji! –abban a pillanatban, hogy meghallom a nevemet közvetlen mellőlem hangosan felsikkantok. Hannah minden bizonnyal ott hagyta Jiwont.

-Szi..szia Hannah. Régen láttalak.

-Igen, sokat próbálunk Bobbyval. –el is felejtettem, hogy együtt is adnak majd elő a koncerten. De vajon tényleg gyakoroltak azóta, hogy Bobby kidobta? –Gyönyörű csokor, biztosan valami rajongó. –erre egy kicsit kellemetlenül elmosolyodok és bólintok. Hosszú haját hátra dobva riszálja el magát. Mikor Hannah mögött becsukódott a lift ajtó, meghallom Bobby mély sóhaját. Kilépek a fal takarásából és oda sétálok mellé. Lassan leguggol, majd mikor le is ül, én is oda ülök mellé. Jiwon kinyújtott lábakkal, én pedig törökülésben. Magam mellett pedig a táskámmal és a csokorral. Bobby az ujjait tördeli lehajtott fejjel. Igazából fogalmam sincs, miért ültem le mellé, és miért törődöm vele a tegnapi után.

-Bocs a tegnapiért, kanos voltam. –hirtelen bökte ki ezt a korán sem átlagos bocsánatkérést. Azonnal rákaptam a tekintetem, de ő nem nézett rám.

-Akarsz róla beszélni?

-A tegnapról? –rögtön felnézett.

-Nem. Az előbbiről.

-Nem.

-És a tegnapról?

-Nem. –fújtattam.

-Akkor mit akarsz? –ismét lehajtotta a fejét. Hosszú percekig ültünk némán a folyosón, majd mikor reménytelennek tűnt a szituáció, lassan felálltam, összeszedtem a cuccaimat és elindultam. A kezem éppen a kilincshez ért, amikor hirtelen megszólalt.

-Azt hiszem… -erre felé fordítottam a fejem. Még mindig ott ült a földön, de most már felhúzott térdekkel és a sapkáját teljesen az arcába húzta. –téged…