25.rész

-Aztaaa, te itt laksz? –kérdezem elképedve, amikor megpillantom magam előtt az egekig nyúló, óriási épületet. Miután Hansol a tengerparthoz vitt, sikerült feledtetnie velem a ma esti incidenst. Az után, hogy újra a kocsiba ültünk, már nem volt néma csend közöttünk. Egyikünknek sem állt be a szája, mindegyikünk mondta csak a magáét. Rengeteget nevettünk és végre úgy éreztem, hogy minden rendben van.

Hansol úgy gondolta, jobb lesz, ha most inkább nem otthon alszok. Azt mondta, van egy vendégszobája, ott simán tudok aludni. Miért is ne? Szóval ezért is vagyunk most itt. Egy hatalmas, szerintem van vagy húsz emelet magas panelház alatt. Szöul leggazdagabb negyedében vagyunk.

-Kiraboltál egy bankot, hogy itt laksz? –kérdezem halál komolyan, mire a mellettem álló fiú csak nevet egyet, majd ismét visszafordul, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg bezárta a kocsit.

-Te már megint mit hiszel rólam? –nevet fel hangosan.

-Hát, de most komolyan. –kinyitja előttem az épület nagy ajtaját, majd belépek. A szám is tátva marad. –Atyaég, ez valami észbontó!

-Gyere, kíváncsi vagyok a lakásra mit szólsz. –gyengéden meglöki a hátamat. Lassan elindulunk a liftek irányába, közben alaposan szemügyre veszek mindent. Óriási festmények borítják a falakat. A boltívek aranyra vannak festve, bár most már azon sem lepődnék meg, hogyha tényleg arany lenne. A portán egy férfi áll fekete öltönyben, nagyon merev testtartással. Mintha karót nyelt volna. Nem szól semmit, mikor meglát bennünket, csak egy nagyot bólint. A falak mellett sötétkék és fehér színű fotelek vannak egy kisebb dohányzó asztallal. Lábunk alatt pedig egy ehhez illő még sötétebb szőnyeg, ami egészen a liftekig és a lépcsősor kezdetéig vezet. Teljesen egy méregdrága szállodához hasonlít. Most Hansol vagy dús gazdag, vagy a szülei azok, vagy tényleg kirabolt egy bankot. Hogy őszintén megmondjam, simán kinézem belőle azt, hogy Donyval együtt, csak úgy poénból megcsinálják. A legviccesebb az egészben, hogy képesek lennének lebukás nélkül végig csinálni. Amilyen idiótáknak tűnnek, olyan okosak is. Rafináltak az tuti. Már abból következtetve, hogy szoknyapecér létükre soha az életbe nem kerültek még olyan helyzetbe, hogy azokkal a lányokkal, akiket meghúztak újra találkozzanak. Zsenik, komolyan.

-Mi olyan vicces?

-Mi? –kapok észbe.

-Vigyorogsz, mint egy tejbe tök. 

-Semmi semmi. –hebegek, habogok. –Megjöttünk?

-Aha. –mosolyog kedvesen. Kinyílik a lift ajtaja.

-Most amúgy hányadikon is vagyunk?

-Tizenkettő. –mondja teljesen nyugodtan, míg én majd kiugrok a bőrömből. Nagyon remélem, hogy Hansolnak van egy hatalmas erkélye, ahol ki tudok majd menni és körbenézni. Nincs is jobb, mikor ilyen magasságból kémlelhetem a tájat. Közben Hansol megindul a hosszú folyosón, nyomában velem. Valahol középen megáll, előkotorja zsebéből a kulcsát és belépünk a lakásába. Először teljes a sötétség, majd Hansol felpöccinti a kapcsolót és azonnal leesik az állam.

-Jézusom! –sóhajtom. Magam mellől meghallom, ahogy halkan kuncog. Gyorsan ledobom a mamuszomat és már bent is vagyok. A nappaliba érve óriási led tévé fogad, előtte egy hatalmas, eléggé kényelmesnek tűnő kanapé terül el. A falak telis tele vannak olyan képekkel, ahol Hansol a színpadon van, illetve ahol videó klipekben szerepel. Mindegyiket alaposan megnézem, kicsit talán tovább is, mint kellene. Egy-két képen még én is ott vagyok. A szobában, sőt ahogy körbe nézek, az egész lakásban tisztaság uralkodik.

-Te itt egyedül laksz? –bólint. –Hogy hogy ilyen tisztaság van fiú létedre? Vagy takarítók járnak ide? A srácok után állandóan pakolni kell, itt pedig olyan tisztaság van, mint egy korteremben.

A kis monológom után hasát fogja a nevetéstől. –Kikérem magamnak, én már férfi vagyok. –erre csak egy fintort vágok. –Meg amúgy sem szeretem a rendetlenséget körülöttem.

-Így érthető.

Tovább folytatom Hansol kis birodalmának felfedezését. A tévé mellett a sarokban egy nagy üveges szekrény áll. Közelebb megyek hozzá. Az üveg mögött kisebb kupák, érmek, szobrok és oklevelek sorakoznak.

-Ezeket mind a táncért kaptad? –mellém sétál és a gyűjteményét kezdi vizslatni.

-Nem. Látod, azt ott még általános iskolában szereztem.

-Melyiket? –Hansol kinyitja az ajtót és benyúl azért a bizonyos oklevélért. Amint meglátom, elkap a röhögő görcs. –Ez most komoly? Sakk?

-Valahol el kellett kezdeni. –vonja meg vállát.

-Kész vagyok tőled! –adom vissza neki a lapot, majd finoman hátba vágom. –És a többi?

-A legtöbb táncos díj, de vannak a ruhák miatt is. –mondja büszkén.

-Ruhák? –biccentem oldalra a fejem. Erre nem válaszol, csak kézen fog és a lakás hátsó felébe sétál velem, egy csukott ajtóhoz, amit azonnal ki is nyit.

-Ez az én szentélyem. –mondja, majd felkapcsolja a villanyt. A szoba közepén egy gigantikus íróasztal telis tele papírokkal és két darab laptoppal. A jobb oldalon van egy kisebb kanapé, de hogy milyen színű, azt nem tudom megmondani, mert hatalmas ruha kupacok takarják be az egészet. 

A szobában nincs ablak, és csak most tűnik fel, hogy az ajtóval szemben a falra egy hatalmas kereszt van festve feketével. De nem a jól megszokott, hanem egészen más. Viszont nagyon is ismerős, láttam már pulóvereken, amiket Dony is és Hansol is egyaránt szokott viselni. Ekkor esett le!

-Te vagy az őrült zseni. –csapom két kezemet elkerekített számhoz, ahogy azt facebookon is mutatja egy hangulatjel.

-Insane Genius személyesen, angyalom. –meghajol előttem, majd kezet csókol. Kissé elpirulva, de fülemig ér a mosoly a gesztustól. –És hogy lásd kivel van dolgod, megajándékozlak. –egyik szemöldökömet felvonva figyelem, ahogy a szobában lévő szekrényhez sétál. Igazság szerint, még van jó pár dolog a szobában, de ezek mind a divathoz és a ruhatervezéshez kapcsolódnak, amikhez nem igazán értek, így nem is tudom mik ezek. A falakon bal és jobb oldalon képek lógnak, a táncos fiúkról, ahogy Insane Genius ruhákban pózolnak, vagy idolok, vagy éppen Hansol. Terveket is látok, rajzokat. És egy táblát, amin ruhák és hozzájuk kapcsolódó számok vannak, talán méretek.

-Eredetileg is akartam adni, de mindig közbe jött valami és elkerültük egymást. –zökkent ki hirtelen. Oda sétálok mellé és bekukkantok a szekrénybe. Egy csomó ruha van szépen elrendezve benne. Mind a saját márkája. Így már érthető, Hansol miért itt lakik. –Meg ne sértődj, de hányas a méreted?

-Nem sértődök meg, bár megtehetném, de minek kérdezed?

-Szeretnék neked ruhákat adni. –mosolyog kedvesen. Elakad a szavam. –Hmm… Azt hiszem, már tudom is. –eltűnik a sok ruha között, majd nem sokkal később, egy halommal bukkan fel újra.

-Hansol, én nem…

-De igen, mindet el fogod fogadni, sőt viszünk majd Soonak is és Eunahnak is. –mikor már ellenkezésre nyitottam volna a számat, Hansol a fejembe nyomott egy fekete fullcap-et, aztán megkért, hogy nyújtsam előre a karom. Kezembe tett egy fekete melegítő nadrágot az egyik szárán a márka nevével, közben a fülemre akasztott egy fekete maszkot is.

-Ezzel most azt akarod mondani, hogy nagy a fülem? –kérdezem fejemet jobb oldalra biccentve.

-Nem, eszem ágában se volt ilyet tenni! –szabadkozik azonnal, majd egy póló landol a nadrág után végül pedig két darab pulóver, egy fekete és egy szürke. –Szereted az ingeket? –bólintottam. Erre azonnal hatalmas vigyorral az arcán hozzám vág szó szerint egy fekete piros kockás inget.

-Esetleg egy cipőd nincs?

Állát vakargatva nézegeti a szekrényét. –Az nincs, de most hogy mondod, lehet kéne egyet terveznem. –komoly feje láttán elkerekedik a szemem.

-Hansol, én csak vicceltem…

-Én nem! –röhög fel. –Mit gondolsz, szerinted jók lesznek?

Megkeresem az egyik pulcsi címkéjét, majd miután leolvastam a méretet, boldogan bólintok. Tökéletesek. –Honnan tudtad, milyen méretem van?

-Drágám, ez a szakmám! Ránézésből tudom, mi kell neked! –azonnal elpirulok. –Na gyere kis Pipacs, tegyük bele egy táskába. –meleg kezét hátamra simítja, majd elindulunk a nappaliba. Lepakolok a kanapéra, majd míg Hansol táskát keres, addig én, mint jó kislány várok rá. De aztán megakad a szemem a konyha és a nappali között egy óriási ablakon, ami nagyon remélem, hogy egy erkély ajtó is egyben. Felpattanok, félre húzom a sötétítőt, majd mikor feltűnik előttem a hatalmas erkély, nem is, inkább terasz, már nyitom is ki az ajtót. Azonnal megcsap a jéghideg, de összefonom magam előtt karjaimat és megpróbálok inkább a látvánnyal foglalkozni, mint azzal, hogy megfagyok. Gyönyörű a város! Mindenféle színben pompázik. Hallottam, hogy ez a negyed különlegességgel bír, na de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. A távolban egy híd a szivárvány összes színét magára ölti. Aztán nem messze tőle egy park terül el, ahol a faágakra rózsaszín izzósorokat tekertek. Eszméletlen. Szerelem első látásra az már tuti! Óvatosan kihajolok, hogy megnézhessem alattunk mi a helyzet. A parkoló tele van méregdrága autókkal. Ahogy így jobbra-balra elnézek, mindenki alszik, csak Hansol lakásában ég a villany. Ám ebben a pillanatban itt is elsötétül. Hirtelen fordulok meg és találom szembe magam Hansollal. Arca most más, mint szokott lenni. Egyáltalán nem mosolyog, mégis lágynak érzem vonásait és boldognak. Két kezével közre fog és két oldalt mellettem támaszkodik meg a korláton.

-Hansol… -suttogom.

-Csss… -csitít, majd lassan megérinti ajkaimat a sajátjával. Automatikusan csukom le szemem és csókolok vissza. Ujjaimat fekete hajába túrom. Az ő keze rásimul a hátamra és magához húz. Mellkasom az övének préselődik. Jéghideg testem az övétől azonnal felmelegszik, sőt, már át is vette azt a forróságot. Mégis mi a jó istent művelünk? Mi ütött belénk? Mit fog ehhez szólni Jiwon? Kit izgat?! Megérdemli! Aztán amikor visszatérnék, hogy élvezzem tovább Hansol közelségét, egy hangos cuppanással elválik tőlem. Kerek szemekkel és kissé csücsörített ajkakkal állok és nem tudom, hogy mi történt.

-Bocsi… -zavartan megvakarja tarkóját. –Nem akartam rád erőltetni. –Istenem! De édes!

-A nagy Lee Hansol zavarban van? –vonogatom szemöldököm.

-Jó, bekaphatod! –ad egy puszit a számra, majd kézen fog és bemegyünk a nappaliban, ahol már ott áll két darab táska telepakolva, valamint a kanapén egy takaró. Lehuppan a tévé elé, majd megpaskolja maga mellett, hogy foglaljak helyet mellette. –Kérsz valamit enni vagy inni?

-Majd szólok. –mosolygok vissza rá, majd befészkelem mellé magam. Felveszi a takarót, majd magunkra teríti. Orromat azonnal megcsapja az a kellemes Hansol illat, amihez lassan már hozzá is szokok. –Mit nézünk?

-Mit szeretnél?

-Valami vígjátékot, vagy akciófilmet.

-X-men?

-Ah, tökéletes! –vigyorogva megkeresi a listáról, majd elindítja. Mindketten kényelmesen elhelyezkedünk. Hansol átdobja fölöttem a karját és finoman átölel, én pedig a vállára teszem fejemet, beszívva közben férfias illatát. Hansol megpuszilja homlokomat, majd cirógatni kezdi vállamat. Nehezen, de mindketten a filmre koncentrálunk. A végére viszont már nem emlékszem, azt hiszem elaludtam a kellemes simogatástól és a meleg öleléstől.