27.rész +16

-De csak hiszi, hogy engem akar! –nevetek fel és próbálom átkiabálni a disco óriási helyiségét. Soominnal úgy gondoltuk, hogy egy kicsit kikapcsolunk és eljöttünk Dél-Korea egyik legjobb klubjába. Talán már másfél órája itt lehetünk, az idő csak úgy telik. Voltunk már táncolni, megittunk jó pár rövidet és most ismét a bárpultnál ülünk koktélokat iszogatva. Fogalmam sincs, mi lehet benne, de eszméletlen erős, nem csoda tehát, hogy lassan a fejünkre állunk.

-Hölgyeim, ezt a pult végén ülő srác küldi. –szól hozzánk a pincér, és elénk tesz valami barna löttyöt. A pult végére pillantunk, ahol egy ismerős fiú integet. Egy régi iskolatársunk volt az. Mosolyogva megköszöntük neki, majd megkóstoltuk, mit is kaptunk. Whisky volt.

-Atya ég, ez eddig is ilyen rossz volt? –teszi le a poharat fintorogva a szőke lány.

-Hihetetlen mennyit fogyott nem? –kérdezem mit sem törődve az előző kérdéssel. –A közép suliba szinte gurult.

-De buta vagy, istenem. –nevet fel hasát fogva. Megvonom a vállam vigyorogva és még egy kortyot iszok a whiskyből. –Szóval, befejeznéd végre?

-Ja igen! –jut eszembe azonnal, hogy nem fejeztem be a mesélnivalómat. Letettem a poharat, majd folytattam. –Szóval miután felfogtam, hogy mit is mondott, kiröhögtem. Olyan szinten, hogy a könnyeim is kicsordultak. Esküszöm neked, hú, de helyes az a srác!

-Hyunji!

-Várj már, had nézzem meg a fenekét. –legyintek felé egyet. Szemem sarkából látom, hogy ő is a srácot nézi, majd mikor hátat fordít nekünk, mindketten felemeljük a kezünket és összepacsizunk. –Anyám, de hiányzott már ez. Mennyit szórakoztunk azzal, hogy fogadunk, kinek jobb a feneke.

-Ne is mondd! –nevet fel. –Még Hanbin előtt volt. Éppen lázadtam a férfiak ellen.

-Te az emberiség ellen lázadtál, nem csak a férfiak ellen. –poharam után nyúlok, és lehúzom az utolsó cseppig a whiskyt.

-Jó, hát nehéz időszak volt. –ő is követi a példám.

-Szóval miután kiröhögtem, bevallom sokkal jobban éreztem magam. Tudom, gyerekes, de tudja csak meg milyen szar érzés, ha kinevetik az érzéseinket.

-Ha most nem ittam volna, tuti lecsesznélek, amiért kiröhögted. Azért sajnálom Jiwont. Viszont ahogy mondtad ezt a Hannahval kapcsolatos infót, biztos vagyok benne, hogy valami köze van Bobby viselkedéséhez.  

-Lehetséges. Perpillanat nem vagyok képes összerakni a képeket. Azt hiszem berúgtam! –röhögök fel és iszok a koktélomból.

-Én nem hiszem, hanem tudom. És aztán mi volt a próbán?

-Hansoléknak máshol volt dolguk, szóval ketten voltunk Bobbyval. De komolyan mondom, mintha egyedül lettem volna…

-Mert? –kerekednek el a szemei. Soomin nagyon vicces, amikor részeg. Ilyenkor mindig erősebben gesztikulál és a mimikái is sokkal inkább túlzóak, de szerintem igazából fogalma sincs, hogy mit csinál.

-Ugye nem mondtam neki semmit, csak kiröhögtem és bejöttem a terembe. Aztán amikor méltóztatott bevonszolni a formás kis seggét, akkor meg eljátszotta, hogy mennyire összetört legbelül és hogy neki milyen rosszul esett, hogy így viselkedtem vele. Legalábbis az arcáról ez jött le. –Soo az állát dörzsölgette, aztán mintha nagyon mondani akarna valamit kinyitotta a száját, de inkább meggondolta magát és ivott a koktélból. Őszintén szólva amúgy, ha jobban visszagondolok az egészre, Bobbynak nagyon jó feneke van! Szívesen beleharapnék!

-És mit csináltatok próbán?

-Többször is elpróbálta a Hannahval együtt előadott számot, addig én arra táncoltam, aztán meg a közös táncukat gyakoroltuk, de egy idő után elegem lett, hogy nem néz rám és egész végig megbántott arckifejezése volt. Tudod, hogy felhúztam magam azon, hogy bűntudatot próbál csinálni? Esküszöm neked közel voltam ahhoz, hogy megütöm.

-Marha agresszív lettél mostanában. –röhög fel.

-Az gáz, hogy nem csak agresszívnak érzem magam?

-Hát?

-Élvezném, ha Jiwont felizgathatnám, és ugyanúgy kihasználhatnám, ahogy ő engem. Tudod mit?

-Na mit? –Soomin nem néz rám, a poharával és a benne lévő szívószállal bíbelődik.

-Megyek és játszom egyet Bobbyval. –felpattanok, gyorsan megiszom a koktélt és felkapom a táskámat a pultról.

-Te most viccelsz? –barátnőm azonnal kezem után kap.

-Komolyan mondom! Otthon van?

Soomin hatalmas szemekkel pislog rám. Tényleg azt hiszi, hogy viccelek és meg is értem, de most halál komolyan beszélek. Egyrészt megmutatom Jiwonnak, milyen az, ha játszanak veled, másrészt pedig hogy mit veszíthet! Hála az alkoholnak, most véghezviszem azt, amit már megannyiszor elterveztem, csak sosem volt bátorságom! Ennyit arról, hogy egy férfival veszítem el a szüzességem!

-Nincs, a sajátjába ment.

-Megleszel?

-Persze, Eunah hamarosan úgyis ideér. –Búcsúként rámosolyogtam, majd elindultam. Kint a disco előtt fogtam egy taxit és egyenesen Bobby lakásáig vitettem magam. Nagyon ritkán jöttünk ide miután Bobbyék híresek lettek. Elhitették az emberekkel, hogy a lakást azóta eladta. Természetesen nem volt ez igaz, de így a rajongók messziről elkerülték ezt a helyet és Jiwon nyugodtan ide tudott bármikor jönni. Egy háromemeletes épületről van szó, benne három emelettel. Jiwon lakása a másodikon volt. Mivel tudtommal a kaputelefon nem működött és a telefonomat nem igazán akartam használni, az épület mellett lévő kis ágyáshoz mentem, felkaptam néhány kisebb kavicsot és elkezdtem vele az ablakot dobálni. Talán az ötödik dobásomra felkapcsolódott Bobby nappalijának a villanya, ezzel együtt az alatta lévőé is. Még dobtam oda egy utolsót, majd a többit magam mellé ejtettem. Az ablakban, ebben a pillanatban jelent meg egy kómás, össze-visszaálló hajú Jiwon, aki egyik kezével a szemét dörzsölte. Lassan elhúzta a függönyt, majd kinyitotta teljesen az ablakot és kihajolt rajta. Eközben az alatta lakó is ugyanezt tette annyi különbséggel, hogy ő nem nyitott ablakot.

-Hyunji? –hangja először rekedtes volt. –Mi a fenét keresel itt, hajnali fél három van!

-Most Rómeó és Júliát játszunk, vagy felengedsz? –még én magam is meglepődök határozott és bátor hangomon. Király vagyok!

-Részeg vagy? Menj haza!

-Na ide figyelj! Igen részeg vagyok, de majd én eldöntöm, mikor megyek haza! Most pedig told le a formás segged és engedj fel!

-Hívok neked egy taxit! –hirtelen megmozdult, én pedig hogy megakadályozzam, hogy tényleg taxit hívjon elkezdtem énekelni. Bobby abban a pillanatban visszatért eredeti helyére és az arcán óriási mosoly terült el. Valami béna gyerek dal jutott az eszembe, de úgy látszik hatásos volt. Az öreg néni, aki mindeddig az ablakból figyelt, most kinyitotta azt és sipítozó hangján fenyegetőzni kezdett.

-Fiacskám csinálj valamit a barátnőddel, különben kihívom a rendőröket!

-Ő nem is a barátom! –mikor visszanéznék Bobbyra, csak a hűlt helyét látom. Azonnal a nevét kezdem el hangosan kiabálni és én is fenyegetőzök, hogy ne merészeljen taxit hívni. Ekkor hirtelen egy tenyér tapasztja be a számat.

-Elnézést kérek, ígérem nem fog többet hangoskodni.

-Azt ajánlom is. –míg a néni visszacsukja az ablakát, addig Jiwon a bejárat felé kezd el tolni, kezét le sem véve a számról.

-Esküszöm nem vagy normális! És ha tényleg szól a zsaruknak? –csak akkor szólalt meg újból, amikor bezárta mögöttünk a lakás ajtót. Hátat fordított nekem és elindult a nappaliba. Egy vékony anyagú rövidnadrág volt rajta és egy fehér trikó. Azzal a kócos hajával eszméletlenül szexi volt. Jiwon világéletében másodpercek alatt fel tudott izgatni, már csak azzal ahogy veszi a levegőt. És ez most is sikerült. Biztos vagyok benne, hogy az alkohol is rátesz egy lapáttal, de most azonnal akarom Jiwont! Kiléptem a magassarkúmból, halkan letettem a táskám, mellé pedig a kabátomat. A ruha, ami rajtam volt, egy olyan egybe szoknya, amit elől a mell részénél kell cipzárazni. Lassan hullott le rólam a ruha. Egy kissé izgatottan léptem közvetlen Bobby mögé.

-Szóval, miért is jöttél? –ekkor fordul csak meg, majd amikor meglát, azonnal elkerekednek a szemei. –Hyunji… -sóhajtja nevem és nekem bőven elég volt ahhoz, hogy megtegyem a következő lépést. Egy lépést tettem felé, majd karjaimmal átöleltem a nyakánál. Egyik kezemmel szorosan tartottam a tarkójánál, a másikkal pedig dús fekete hajába túrtam. Még mielőtt egy újabb sóhaj elhagyhatná a száját betapasztottam az enyémmel. Először csak gyengéd puszit adtam rá, majd alsó ajkán nyaltam végig lassan. Éreztem, ahogy minden érintésnél megremeg. Én is pontosan így viselkedtem mindig, amikor hirtelen, a semmiből kapott le. Széjjelnyitotta ajkait, én pedig azonnal átdugtam nyelvemet a szájába. Abban a pillanatban átvette az irányítást a csókunk felett. Nem bántam, hagytam neki. Egyelőre!

Miközben vészesen fogyott a levegőnk hátrálni kezdtem vele, ám ő mégsem így gondolta. Kezével végre megérintett. Megfogott a fenekem alatt és felemelt. Automatikusan karoltam át csípőjét a lábaimmal. Egyenesen a hálószobába vitt, ahol lefektetett az ágyra. Fölém mászott, én pedig tudtam, hogyha most nem veszem vissza az irányítást, megint csak az lesz, amit ő akar. És itt most az lesz, amit én akarok!

Két kezemet a válla és a kulcscsontja közé tettem és így toltam el magamtól annyira, hogy aztán át is tudjam fordítani a hátára. Meglepetten figyelte mindenegyes mozdulatomat. Kezét a tarkómra tette és így akart visszahúzni egy újabb csókra, de nem engedtem neki. Csípőmet lassan engedtem csak ágyékára, de amint összeértek, mindketten felsóhajtottunk. Jiwonra néztem, aki egy kicsit hátra döntötte fejét. Gyönyörű látványt nyújtott. Lassan nézett vissza rám, szemében a rózsaszín köddel és csillogással. Mindkét kezét a csípőmre helyezte. Érintése tűzforró volt, teljesen megperzselte a bőrömet. Hátranyúltam a melltartóm kapcsolójához és egyszerűen levettem magamról. Jiwon azonnal félrenyelt és köhögni kezdett. Arcomon óriási mosoly jelent meg. Számban pedig éreztem a siker ízét. Továbbfolytattam Bobby agyának a húzását. Ujjaimmal benyúltam a trikója alá és felfelé simítottam, ezzel levéve róla azt. Amint kibújtattam belőle, lehajoltam nyakához és úgy adtam rá puszikat, hogy a mellem csiklandozza a mellkasát. Hangosan nyögni is morogni kezdett. Tudtam, hogy jó úton haladok. Még egy dolog és teljesen elveszti az eszét. Az után pedig itt hagyhatom álló farokkal. Egyik kezemmel, amelyikkel nem támaszkodtam, finoman végig karmoltam mellkasát, és az oldalát. Visszaengedtem csípőmet már kőkemény farkára és lassan mozogni kezdtem rajta ruhán keresztül. Meg kell hagynom, nekem is rohadt nehéz volt tartanom magam. A bugyim egyre nedvesebb lett. Azt akartam, hogy Jiwon ujjai bennem legyenek. Ahogy Jiwon elméjét is efféle gondolatok uralták zihálva kezdte venni a levegőt. Nyakát elengedve fülcimpáját kezdtem finoman rágcsálni és szívogatni.

-Jiwon… -suttogtam nedves fülére, amitől tiszta libabőr lett.

-Elég! –kiáltja el magát, majd olyan erő szállja meg, hogy másodpercek alatt már az ágy másik oldalán kötök ki. Meglepetten pislogok rá, ő pedig felül az ágyba és beletúr nedves hajába. A félhomályban tökéletesen látom izmos felső testét, ami csillog az izzadságtól. Gyorsan emelkedik a mellkasa, nagyon szaporán veszi a levegőt. Oldalra fordulok és kezemet a szívére teszem, erre ő ugrik egyet és az ágy másik sarkába kerül. Értetlenül nézek rá és érzem, ahogy elönt a méreg.

-Mi bajod van?

-Ezt nem szabad megtennünk! Nem lehet! Nem így! –össze-vissza habog.

-Mi van? Háhh! –gúnyosan fújtatok egyet. –Bezzeg múltkor nem volt ellenedre, amikor bemásztál a kádba! Miért csak akkor lehet szex, amikor azt te akarod? Miért te irányítod az életemet? Szexelni akarok most! Ha te játszol velem, én is játszok veled! Ezt akarod nem? Azt mondtad, ha szexelünk visszatér a jó hangulat. Na, gyerünk, akkor mégis mire vársz?

-Nem fekszünk le, ha részeg vagy. –közli velem olyan hangsúllyal, amitől felfordul a gyomrom. Aggódó és figyelmes.

-Ne játszd meg magad! Nem lesz még egy lehetőséged! Amíg nem döntöd el végre mit akarsz, addig nem lesz köztünk semmi. Jobb ha sietsz, mert lehet nem lesz olyan sok időd gondolkodni. –ahogy a düh és a méreg eluralkodott a testemen, a gyomrom liftezni kezdett. Azt hiszem vissza akar jönni az a sok pia amit megittam. Nem foglalkozva azzal, hogy félmeztelen vagyok, kirohanok a fürdőszobába és a vécé fölé hajolva kiengedem azt, ami nem akar bent maradni. A hajamat tűrögetem vissza a fülem mögé, de az csak nem akar ott maradni. Aztán hirtelen megérzem Jiwon forró tenyerét jéghideg meztelen hátamon, ahogy simogat. Gyűlölök hányni, ráadásul pont Jiwon előtt… Emiatt elered a könnyem és a sírástól egy újabb adag kijön belőlem.

-Semmi baj, nyugodj meg minden rendben lesz. –nyugtat. Az árnyékból ítélve fölém áll és úgy fogja össze a hajam, aminek tulajdonképpen már tök mindegy.

Totál kiütöttem magam, és ami a legrosszabb, hogy a hányásgörcsök nem múlnak és egyre több követi az előtte lévőt.