2.rész

-Nem nem neem!! Mi olyan nehéz ebben? –állítja le a zenét B.I vagy már ezerszer és ingerülten fordul felénk. –Könyörgöm Soo, csak ide kell lépned. –mutatja meg a helyes lépést. Soomin sóhajtva, fejét vakarva áll vissza a kezdőpózba. –Donghyuk, te pedig egy fél ütemmel le vagy maradva Eunahtól. –az említett bocsánatkérően bólint és ő is a tánc újrakezdésére készül. –Figyeljetek már egy kicsit. –fordít hátat nekünk B.I majd elindítja a zenét.

Mostanában elég gyakran ilyen feszült. Nem csoda, hiszen nyakunkon a MAMA és két hét múlva a BigBang koncert is, ahol mi nyitjuk meg az egészet. Most is éppen arra próbáljuk a Just another boy-t. Chanwoo még nem igazán tudja a régebbi koreokat, de ahhoz képest a tapasztaltabbak hibáznak többet.

-Állj! –kiált fel ismét a leader. –Nézd, ennyi az egész. –lép barátnőmhöz és mutatja meg hova kell lépnie. –Menni fog végre? –csapja össze tenyereit.

-Ahh! –terülök el a földön.

-Hyunji! –förmed rám.

-Haver már 3 órája próbálunk. Pihenjünk. –sétál mellé Bobby és teszi kezét vállára.

-Jó, 10 perc! –erre mindenki a fiúra szegezi tekintetét. –Most mi van?

-Hanbin, még nem is ebédeltünk. –helyezi magát kényelembe Soo. –Egy óra. –néz rá hatalmas szemeivel. Miután a fiú nem tudott ellenállni barátnőjének, kihirdetett egy óra szünetet. Gyorsan megbeszéltük ki mit szeretne enni, majd kisorsoltuk kik menjenek el kaját venni. Naná, hogy én húztam a legrövidebbet. A következő körből az is kiderült, hogy Bobbyval kell mennem. Egy hosszú listával vágtunk neki az utunknak.

-Ez nem fair. Tegnap is én mentem.

-Ne panaszkodj. Legalább most egy szexi pasival mehetsz. –vigyorog mellettem azzal az idióta majom képével.

-Szexi pasi? Hol? –emelem fel kezem a szememhez és úgy kémlelem a környezetet az állítólagos szexi pasi után.

-Ha-ha, nagyon vicces vagy mondhatom.

-Jól van na, tudod hogy csak ugratlak. –csapom jó erősen hátba, amitől még az én kezem is belesajdult, nem csodálom, hogy Jiwon majdnem orra bukott. Bocsánatkérésként megsimogattam a fájó pontját. Visszatért arcára a mosoly, bár ezt inkább vigyornak hívnám és berohan az öltözőbe kabátjáért. Én is követem példáját, majd miután ránk került a kabát, már nyugodtan mehettünk. A tél közeleg, ezt a csípős szélből is lehet már érezni, ettől függetlenül nagyon szép idő volt egy kis sétához. Bárcsak békésen lófrálhatnánk. Nem kellene sietni próbára, nem kellene izgulni B.I mikor harapja le a fejünket, de ezt az életet választottuk mindannyian. Most is el tudom képzelni, hogy amíg a többiek pihennek, addig Hanbin újabb zenét ír, Soomin pedig mint mindig aggódik érte, nehogy túlhajtsa magát.

-Min gondolkodsz? –kérdi Bobby.

-Hanbinon. –Bobby felhúzza szemöldökét, ezért folytatom. –Szerintem nagyon izgul a MAMA miatt és ez az izgalom kihat a mostani próbára is. Igaza van Soominnek, amikor azt mondja, hogy ez nem egészséges így.

-Nos igen, tényleg elég feszült, de sosem gondolja komolyan amúgy. Ő már csak ilyen. Az, hogy pihenjen egy kicsit, az nem létezik számára. Az is kész csoda, hogy ennyi időre elengedett minket. –erre mindketten halkan kuncogni kezdtünk.

A környék egyelőre csendes. Még az előtt be kell vásárolnunk, hogy az iskolákba kicsengetnének és a fanok meglátnának minket, pontosabban a mellettem sétáló idolt. Lehet azt hinnék, hogy a barátnője vagyok. Na még csak azt kéne. Tuti megdobálnának valamivel, vagy akár még Bobbynak is neki mennének. Azt nagyon nem szeretném. Nem akarom, hogy bármi bántódása essék. Azt akarom, hogy Bobbyt mindenki szeresse, mert nagy tehetség, aranyos, vicces és mindig ott van, ha baj van.

-Jagiya?! –minek nevezett?

-Te..tessék?

-Kérdezhetek valamit? –bólintottam. –Nem hiányzik Hyeongseop?

Most mi van? Mi a fenének hozza fel ezt a témát? Hyeongseoppal már hónapok óta szakítottunk és én dobtam, szóval nyilván nem hiányzik úgy, ahogy ő azt gondolja. De ezt nagyon jól tudja.

-Nem.

-Akkor minek jöttél vele össze? –durvább lett a hangja.

-Nem mindegy? Ő már a múlt. –a járda kellős közepén megállt. Én se léptem többet, csak annyit, hogy szembe forduljak vele. Megkeménykedett arcvonásai ellazultak, kifújta a levegőt. –Jiwon, én…

-Már nagyon éhes vagyok. Siessünk. –vigyorog, majd elsétál mellettem és nagy léptekben a vásárcsarnokba igyekszik.

Mikor gyakornokok lettünk a lányokkal, néhány hónappal B.I érkezése után megjelent Bobby. Sokat lógtunk együtt és jó barátok lettünk. Nagyon jók. Mindig olyan kedves volt velem. Egymásnak segítettünk a bonyolultabb táncoknál. Én is és ő is elmondhatta a másiknak, hogy mi bántja. Beleszerettem. Menthetetlenül. Abba a majom vigyorába, abba a szexi mély hangjába és az idétlen vicceibe. Úgy éreztem benne is valami ilyesmi érzelmek vannak, de tévedtem. Barátnője volt. Amit nem mondott el, pedig egymás előtt nem volt titkunk, őt mégsem árulta el. Nem volt különleges, egy átlagos lány volt, akit szeretett és gondolom féltette a hírnév sötét árnyékától. Csalódtam Bobbyba. Nem csak amiatt mert barátnője volt és így nem enyém volt a szíve, hanem azért is, mert Bobby hazudott nekem. Én megbíztam benne, minden titkomat elmondtam neki, ő pedig mégsem tisztelt annyira, hogy beavasson. Mindezek ellenére, voltam olyan hülye, hogy elé álltam és kerekperec megmondtam neki, hogy szeretem. Ezt ő úgy fogadta, hogy magához ölelt és összekócolta a hajam. Úgy kezelt, mint egy öt éves kislányt, aki csak játszadozik. Ekkor úgy döntöttem, hogy lemondok róla. Természetesen a barátságunk is tönkre ment és ha nem volt muszáj, nem találkoztam vele a cégnél sem. Ez simán ment is, amíg az ő háttértáncosuk nem lettem.

 Soomin bátyja, Hyeongseop akkor még sokat lógott együtt Minoval és a többi sráccal. Így keveredtünk mi is abba a társaságba. Bulizni jártunk, sokat szórakoztunk, ide-oda császkáltunk a városba.  Akkoriban annyira el voltam keseredve, amiatt hogy Jiwon nem viszonozta az érzelmeimet, hogy nekem minden mindegy volt, csak legyen valakim, aki boldoggá tesz. Hyeongseop pedig pont megfelelt ennek az elvárásnak. Mindig a közelemben volt, sosem hagyott egyedül vagy éppen más fiúval kettesben. Jólesett a törődése. Szerelmes lettem. De rá kellett jönnöm, hogy nem a fiúba, hanem magába a szerelembe. Egyáltalán nem érdekelt, úgy voltam vele, hogy majd belezúgok a fiúba. Azt hiszem némiképp sikerült is. A mély, dörmögős hangja volt a mindenem. Hasonlított Bobbyéra. Ez persze annyira nem dobott fel. Sőt. Az ismerkedésünk után három héttel később össze is jöttünk. Mindenki nagyon örült, hogy egymásra találtunk. Kivéve Jiwont. Ő nem díjazta, hogy már nem vagyok odaérte. Zavarta, ha Hyeongseop előtte csókolt meg. És ez engem nagyon feldobott, élveztem, hogy féltékeny. Végre észre vette, hogy én is nőből vagyok és hogy mit is érzek iránta. Miután kidobta a batárnőjét, arra vártam, hogy végre kimondja, hogy mindig is szeretett, de semmi. A csalódottság és a szomorúság kihatott a párkapcsolatomra és Seop egy idő után beleunt. Bulizni járt és megcsalt. Ez pont kapóra jött, hogy véget vessek mind a kettőnk szenvedésének. De még ezek után sem lépett. Teltek az évek és hála a lányoknak tovább léptem. Keményen edzettem és gyakoroltam. A főnöknek hála, hogy az iKON háttértáncosának választott minket, ismét jóba lettem Bobbyval és félreraktam a múltban elkövetett dolgainkat. Úgy éreztem, Bobby is így áll ebben a helyzetben. Természetesen nem lett minden a régi közöttünk, de újra beszéltünk. Elnyomtam magamban az iránta érzett szerelmemet. Semmi másra nem koncentráltam, csak arra, hogy mindig a tökéleteset nyújtsam, hogy ők is tökéletesek lehessenek. Hanbin és Soomin kapcsolata néha visszahúz a múltba, hogy mi is élhetnénk ilyen boldog kapcsolatban, de aztán rájövök, hogy nekünk így a legjobb, nem lett volna közös jövőnk. Ez az egy, ami a földön tart és nem hagy álmodozni.

-Nem jössz? –néz vissza Bobby. Megrázom a fejem és utána szaladok.

A vásárcsarnokhoz érve előhalásztam a zsebemből a listát, hogy ki mit akar enni.

-Nos, öhm Chanwoo, B.I, Soo és Donghyuk csirkét akar, Junhoe, Jinhwan és én pizzát ennénk. –közben felnézek a papírkámból, hogy körbe tudjak nézni, mit hol találunk. –Eunah, Yunhyeong és te pedig bibimbapot. Van még kőkemény háromnegyed óránk összeszedni. –nézek az órámra.

-Nézd, ott is a miénk. –örvendezik Bobby, mikor megtalálja a választott ételstandját. Kikéri a három adagot, majd fizet. –Azt hiszem, a többit bent találjuk meg.

-Akkor nyomás! 

Akár merre nézek, mindenhol finomabbnál finomabb ételeket látok. Vannak árusok, ahol friss gyümölcsöket lehet kapni, de van, ahol zöldségek díszelegnek. A sok kaja illata mellett, megcsapja valami számomra különleges az orromat. Egy öreg bácsi éppen alchrit készített. Kézen fogtam Jiwont és az árushoz rángattam.

-Jó napot! –köszöntünk neki. Mosolyogva biccentett és tovább figyelte a fánkokat.

-Mennyit adhatok? –kérdezte hirtelen.

-Te is kérsz? –kérdeztem Bobbytól.

-Elvinnénk 10 darabot. 

-Ó fiacskám, látom nagyon jól bánsz ezzel a kislánnyal. –mosolygott ránk.

-Ha tudná mennyire. –erre oldalba bököm a fiút. Ez elég félre érthető volt, amit a bácsi is észrevett és sunyi mosolyt váltott Bobbyval.

-De hát nincs is köztünk semmi. –nevetek.

-Ezt csak mondod aranyom, hidd el egymásnak vagytok teremtve. Majd ennyi idős korodba te is észreveszed az ilyeneket. –mondja kedvesen, majd átadja a frissen sült fánkokkal megrakott dobozt. Bobbyval csak egymást bámuljuk és a hallottakon gondolkodunk. Tényleg igaza van neki? –Látjátok, erre céloztam. –adja Bobby kezébe. Óvatosan meghajolva köszönjük meg neki, majd távozunk. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy összeillünk? Na álljon meg a menet. Nem hiába mondtam azt, hogy nekem nem kell pasi. Nem fogok visszatérni a régi énemhez, aki belebolondult abba, hogy megtalálja az igazit. Megváltoztam. Majd jön, ha jönni akar. 

-Igyekezzünk! –karolok Bobby karjába. Tovább haladva a sorok között, nagy nehezen rátalálunk a pizzásra. Három szeletet kérve, majd azt kifizetve, keresni kezdtük a csirkéset. Ezt már könnyebb volt megtalálni, hiszen Soo mindig ilyet eszik, így csukott szemmel is ide találtam volna már. Felpakolva indultunk vissza a YG-hez. Az út csendben telt, de kénytelen voltam megtörni.

-Miért?

-Mit miért? –kérdezett vissza, úgyhogy rám sem nézett.

-Miért hoztad fel Hyeongseopot? –nem válaszolt csak ment tovább. –Bobby?

-Nem mindegy? Ő már a múlt.–utánozott.

-Ahaa… -nem most jöttem le a falvédőről és nem is volt kedvem a viccelődéshez, de ismerem Bobbyt, nem fogja elárulni.

 Innentől az út tényleg csendben telt. Bobby nem szólt, én pedig jobbnak találtam, hogy nem feszegetem a témát. Jó ez így, nem kell túlbonyolítani. Bár az elég fura volt, hogy a bácsi ilyet mondott, de hát előfordul a véletlen nem igaz? 

Vajon mire gondolsz most Kim Jiwon?